KÖTET 5  
AZ  EMBER  KIENGESZTELÉSE  ISTENNEL

 TANULMÁNY 4

A KIENGESZTELÉS KÖZBENJÁRÓJA
„A SZEPLŐTELEN".

LÁTSZÓLAG EGYMÁSSAL ELLENKEZŐ IRÁSHELYEK ÖSSZHANG ZÁSA. — A RÓMAI KATH. ELMÉLET MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSÁT ILLETŐLEG NEM FELEL MEG A TÉNYEKNEK. — HOGY ÖRÖKLÖTT BÜN NÉLKÜL SZÜLETETT JÉZUS, ISTEN TERVÉNEK EGY LÉNYEGES VONÁSA, MERT VÁLTSÁG MÁSKÜLÖNBEN NEM LEHETSÉGES. — LEGUJABB TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK AZ ÉLETÁTVITEL (ÁTÜLTETÉS) TEKINTETÉBEN. — A LOGOS TESTTÉ LETT. — ASSZONYTÓL SZÜLETETT, MINDAZÁLTAL SZEPLŐTLENÜL. — TÖKÉLETLEN ANYÁTÓL HOGYAN SZÜLETHETETT BÜNNÉLKÜLI LÉNY? — TERVÉNEK MÁS VONÁSAIBAN ISTEN HASONLÓ MÓDSZERÉT BIZONYITJA AZ IRÁS.

[97]

„Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.“ Jób 14:4.

„Ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye és ő benne nincsen bűn." „Mert ilyen főpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elválasztott.“ — 1 János 3:5; Zsidók 7:26.

ITT az Irás kijelentései nyilvánvaló ellentétben állanak: az első, tapasztalatainkkal egyezőleg, kijelenti, hogy Ádám minden utóda át van hatva a bn csirájától, a mérgezett forrásból; az utóbbi kijelenti, hogy
Urunk Jézus, mint ember, más emberektől különböző —bűntelen, szeplőtlen,  ártatlan  volt. És mig a kiengeisztelés teljes elmélete, amint az Irásban kijelentetik, azt kivánja, hogy Megváltónk szükségképen bűntelen kell, hogy legyen, —a mi nemzetségünkből és mégis elválasztva attól, — az Úr népé előtt felette érdekes annak megállapitása: hogyan hajtotta végre az Isten, Urunk Jézus esetében, ami az embernek lehetetlen volt, minden emberi tapasztalás és Jób bizonysága szerint? Teljes bizonyságot adni affelől, hogyan teljesitette be az isteni elrendezés e régóta vágyott, de látszólag lehetetlen dolgot, hogy előhozzon egy embert a nemzetségből, ki mégis ment legyen annak bűneitől, hogy legyen váltságára, —hogy megfelelő árat adjon az első tökéletes [98] emberért, kinek bűne és annak átka megrontja nemzetségét, ez a jelen fejezet kedves célja.

Nem, mintha a módozat ismerése lényeges volna az Istentől tanittatott igazi tanitvány hitére vagy üdvösségére vonatikozólag, de szükséges, hogy a jelen kor romboló (ésszerü és ésszerütlen) kritikája világában ez az igazság, mely oly szorosan azonos a kibéküléssel, az igazi keresztyénség központjával és alapjával, jól meg legyen erősitve azon célból, hogy az Úr népének hite képes legyen ellenállani az Ellenség, megváltás tanára. vonatkozó támadásainak, melyek a szószékről, sajtóban és tanitói katedrákból hangzanak el. Urunk bűntelenségéről szóló tény Irás szerinti megállapitása hála Istennek az ő szentjei számára évszázadokra elég volt: de most, mint „kellő időben való eleség“ a háznép számára kell, hogy jöjjön a tudományos és filozófiai megerősitése mindazok lehetőségének, melyeket e tárgyról az isteni Ige igényel—teljes összhangban a „természet törvényeivel.“

A római katholikus egyház a Mária „szeplőtlen fogantatásáról“ szóló tanában megkisérli megerősiteni Urunk anyjáról azt a hitet, hogy ő szeplőtelen, bűntelen, tökéletes volt, s igy bizonyitani be, hogy Jézus születhetett tisztának, bűnösöktől elválasztva; ez azonban nem az, amit rni vitatunk. Mi megengedjük, hogy Urunk anyja az Ádám fajának egy tagja volt, ugyan olyan értelemben, mint annak többi tagjai; hogy élete az Ádám törzséből származott, hogy örökölt emberi gyöngeségeket és gyarlóságokat és kikerülhetetlenül mint mások, ő is a halál itélete alatt állott. Mi azt vitatjuk, hogy az „ember Krisztus Jézus kivétel volt, az egyedüli kivétel.“

És jó nekünk nem felejteni el, hogy az Isten gondviselő gondja az emberek gyermekeire gyakran a természet kivételeiben nyilvánul meg. Például természeti törvény, hogy a hő, kiterjedést, mig a hideg összehuzódást kelt; de minő szerencse az emberiségre, hogy a viz kivételt képez e törvény alól;—hogy a viz, ellentétben e törvénnyel, fagyás közben kiterjed. Ha a természet rendes törvénye szerint összehúzódnék, ha meg-[99]fagy, abból az következnék, hogy a jég nehezebb lenne, mint az olvadt viz, a folyók fenekére sülyedne, ugy, hogy ebből következőleg folyóink tömör jéggé valnának, melyet a nyári hűség sem olvasztana fel. Amiképpen van a vizzel, hasonlóképpen van ez az antimonnal is. Ez, mint ásvány, a nyomdaiparban olommal lesz vegyitve, mely a legnagyobb hőségben is megtartja alakját és kiterjedését. Ilyen körülmények is állapotok között a bünösség fertőzése alóli egyetlen kivétel a mi fajunkban, képezte annak egyedüli reménységét, —annak váltságát, üdvösségét az isteni gondviselés folytán. E gondolatokkal haladunk tovább, megvizsgálni, hogy „lett testté" a „Logos", „asszonytól született“, „az Abrahám magvából“, s mégis szeplőtelen, s igy lehetett illő és elfogadható váltság Ádámért és fajáért, szóval az egész emberiségért.

Az Irások kifejezik azt a gondolatot, hogy minden élet, élő energia és lét, az atyától és nem az anyától származik. Az anya befogadja az élet csiráját, vagy magját az atyától, ellátja azt egy sejtmaggal, melybői alakul a forma vagy test és táplálja az élet csiráját. mig az képes önállóan fenntartani életét, azaz, mig képes elsajátítani fenntartásához az életfenntartó elemeket, melyekkel a föld és levegő látja el: —akkor megszületik. És ezzel a fent Ismertetett elmelettel teljes összbangban van a tudomány is.

E szó „atya“azt jelenti: életadó. E szerint az Isten volt az „Atyja“ vagy életadója, mig a föld volt anyja Ádámnak s innen az emherinemnek. (Luk. 3:38) Ádám alakja vagy szervezete a földből való és földi volt (mely azért anya gyanánt szolgált neki); de életének csirája, mely emberré teremtette, az Istentől jött (aki neki Atyja, vagy életadója volt): s az emberinem férfitagjaiban azóta meg van a hatalom, átadni ez élet szikrát, vagy élő magot nemzedékről-nemzedékre, amint azt Isten tervbe vette.

Ez elvvel összhangban a gyermekekről ugy beszélünk, mint kik atyjukból vagy atyjuktól lettek es anyjuk által születtek. (1 Móz. 24:47) Igy a Jákob gyermekei, fiai szerint számolva, hetvenen voltak, mikor ő [100] Egyiptomba jött. E hetven lélek vagy lény közül mindegykről határozottan az mondatik, hogy a Jákob ágyékából származott. (1 Móz. 46:26, 27; 2 Móz. 1:5) Igy Salamonról azt mondja az Irás, hogy a Dávid ágyékából származott. (1 Kir. 8:19; 2 Krón. 6:9) Pál apostol s az összes izraeliták ilykép Ábrahám fiainak nevezték magukat. Léviről is irva van, hogy ő még „atyja ágyékában volt, mikor elébe ment Melkisédek." —Zsid. 7:5, 10.

Igy volt az egész faj is Ádámban és származott tőle, az ő atyjuktól, Éva anya által, de, nem Évától. Ebben az értelemben van megirva, hogy „mind meghalnak Ádámban“ s nem Évában. Mert a faj Adámból jött, s benne lett megpróbálva és elitélve.

Ez, amit az Irások tanitanak, a tudomány legujabb levezetése a teremtés e tárgya felől, mint az az emberiségre és minden emlősre alkalmaztatik. A tudósok bőséges és döntő bizonyitékokat találnak a természetben affelől, hogy az élet vagy lét mindig a férfitől származik. A legegyszerübb példája ennek a tyúktojás: magától, eredetileg semmi életet sem tartalmaz, pusztán sejtmag elég táplálékkal ellátva, mely készen áll, hogy egy szervezetet épitsen föl, mihelyt a him madárból való életcsira vagy életmag által megtermékenyittetik.

A tojás nem csak az életcsirát tartalmazza, hanem a táplálék megfelelő elemeit is, és pedig megfelelő menynyiségben, ahhoz a kicsiny szervezethez alkalmazva, melyet benne a csira vagy életmag szül; s azon megfelelő feltételek alatt, ahogyan a szervezet kifejlődik. A sejtmag, vagy „az alakitó tojássárgája", vagy protoplazma kapja az életmagot vagy csirát s ez lesz az embryonális csirke, mely fejlődéséhez fölhasználja a tápláló tojásszékét és a fehérjét, mig feltöri a tojáshéjat s most már képes fönntartani magát a táplálék durvább elemeinek fölvétele által. Az itt kimondott elvek ugyanazok az ember, mint más állatok fejlődésében.

A Biblia és tudomány ez egyesült bizonyitékainak vizsgálatából ésszerüen azt lehetne következtetni, hogy ha az atya tökéletes, a gyermek is tökéletes lesz. Még mérsékelten kedvező föltételek mellett egy tökéletes csira vagy életmag egyesülvén a női petesejttel olyan [101] életképes és egészséges élő embriót hoz létre, mely képes lesz elsajátitani a táplálék megfelelő elemeit és kerülni, elvetni vagy semlegesitni az alkalmatlanokat. És az igy létrehozott tökéletes lény hasonlókép rendelkeznék minden rá nézve nem hasznos elem semlegesitése vagy megsemmisitése erejével, tökéletes tevékenységei által és a saját sérelme vagy hátránya nélkül. Ellenkezőleg azon arányban, amint a csira vagy életmag tökéletlen, az élő embrió gyönge lesz és képtelen legyőzni környezete kedvezőtlen körülményeit s elsajátitja, amivel anyja ellátja, —jóval és rosszal— s a betegség zsákmánya lesz.

A régi közmondás: „Ami az egyiknek orvossság, má­siknak méreg", az itt kifejtett alapelven nyugszik. Egy jó emésztő erőkkel ellátott személy megeheti és táplálékot és erőt gyüjthet abból a tápszerből, mely más, gyöngébb erejü lényt azonnal beteggé tenne, sőt egyenesen megölne. Az erősebb fölhasználja a jót és kikerüli az ártalmas elemeket; a gyöngébb képtelen ezt tenni s valósággal megmérgeződik, gyakran a betegségig. Mégis, emlékezzünk rá, hogy fajunk egyetlen tagja sem tökéletes, megközelitőleg sem, —egyik sem képes megvédeni tökéletlen szervezetét az ártalom milliárdjával szemben, melyek a taplálék, ital és levegő által támadnak rá. Következőleg egyik sem született tökéletesnek s egyik sem képes elkerülni hosszú időre a betegség betolakodásait. Ez előbb a leggyöngébb szervezetet támadja meg s nemsokára összeomlik az egész.

Ez álláspontból következik, hogy ha Éva anyánk egyedül vétkezett volna, a nemzetség nem halt volna meg; mert ha Ádám tökéletes marad, élete el nem veszett és sértetlen, maradékai szeplő nélkül születitek volna. S még ha Éva anyát halálos itélet sujtotta volna is, mely tökéletlenségeke hozott volna rá, ezek nem sértették volna az ő utódait, mivel azok tökéletesek lévén, a jó elemeket elsajátitoták, a velük közlött táplálék egészségtelen elemeit pedig semlegesitették kikerülték, vagy természetesen és ártalom nélkül kivetették volna magukból.

Más oldalról, tegyük föl, hogy Ádám vétkezett és [103] Éva bűntelen marad: Ádám kárhozata és halála kiha­tott volna épugy az ő egész ivadékára. Bármilyen tökélotes lett légyen is a petesejt és a táplálék, amit Éva anya adott, az Ádámból származó romlott sejtből vagy életmagból csak tökéletlen halandó lények támadtak volna. Innen van az Irás állitásának sajátságosan találó votla: „Ádámban meghaltak mindenek és „egy ember (férli) engedetlensége által... a halál mindenekre elhatott." —1 Kor. 15:22; Róm. 5:12, 19.

Milyen csodálatos itt a megfelelés az első és második Ádám és azok feleségei között. Mikép a faj halála nem Évától, hanem teljesen Ádámatól függött s ő mégis osztozott annak létrehozásában, ugy a megváltott faj helyreállitott élete egyáltalában nem a, Krisztus menyasz-szonyán, hanem Jézuson, a Megváltón fordul meg, bár az isteni kegyelem kedvezéséből ugy van intézve a dolog, hogy az ő menyasszonya osztozni fog a helyreállitásában annak, „ami elveszett."

A forrás, Ádám, beszennyeződvén a bűn és halál által, utódai közül senki sem lehet mentes e fertőzéstől; mert „ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki." A hivatkozást itt ugy kell érteni, mint amely a férfira, vonatkozik s nem az asszonyra: senki, aki a tisztátalan forrásból jön ki, nem lehet tiszta. Innen: „Nincsen igaz, ember, nincsen egy is"; senki sem tudja megváltani saját életét, még kevésbé az Istennek váltságot adni testvéért. —Rómabeliek 3:10; Zsoltár 49:7.

Helyesen fölismert tény, hogy az anya lelki állapota a terhesség ideje alatt fontos befolyást gyakorol gyermekei jellemeire és hajlamaira jóban és rosszban. Sok példa van a szellemi, ép ugy, mint a testi „anyajegyekre." Vajjon egy tökéletes magzatra, mely tökéletes életcsirából származott, van-e, s ha igen, miképen van rontó hatással az anya romlott lelkülete, a jelen föltételek mellett az emberiség számára ezt lehetetlen eldönteni, mert e téren nincs alkalmunk bizonyitékokat szerezni. Ez állitást eldönteni nem is szükséges a mi érveink, számára, mert nem ilyen föltételek voltak azok, melyek alatt „az ember Krisztus Jézus" született. Az Irás világosan megállapitja: 1. Hogy az Úr a [103] Jézus anyjává egy szent asszonyt választott „áldottat az asszonyok között“, ki „kegyelmet talált az Istennél“ (Luk. 1:28, 30, 42); 2. Mária tele volt hittel és örömmel az Úr iránt, hogy az ő tervének eszköze lehet; és 3. nem tekintvén a Józseftől, vagy a világtól származó szemrehányás félemére, élt örvendezve az, Istenben, mondván: „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.“ (Luk. 1:45-47) Igy föl tudjuk fogni, hogy a Jézus anyjának lelke, ahelyett, hogy meggátolta volna Jézus tökéletes kifejlődését, azt inkább elősegitette.

Ésszerü a további következtetés, hogy tökéletes gyermeket csak tökéletes atya hozhat létre. És innen az Irás tanitásának következetessége, hogy a Jézus esetében egy tökéletes életet, (mely nem az Ádám-féle forrástól, sem nem abból származott) az isteni hatalom áthelyezett egy preexistens (elevelétező) állapotból az emberi állapotban levő magzatba s megszületett „szentnek“ (tisztán és tökéletesnek) bár tökéletlen anyától. (Luk. 1:35) Hogy Jézus igy nem volt beszennyezve azok által a szellemi, erkölcsi és testi tökéletlenségek által—a melyekben anyja az egész emberi-nemmel közösen osztozott, —tökéletesen ésszerü, s amint láttuk, teljes össz­hangban van nem csak az Irással, hanem a legutóbbi tudományos kutatásokkal és következtetésekkel is.

Egy másik tény, melyet a tudósok bizonyitnak maguknak, s mely megegyezni látszik az Irás bizonyságával, az, hogy bár az élet vagy a lét az atyától jön, az alak és természet az anyától származik. Ennek tudományos bizonyitékai érthetetlenebbek s közönséges elmék számára kevésbé fölfoghatók; és pedig, mivel az Isten a maga bölcsességében nem csak elválasztotta a különféle alakokat vagy természeteket, hanem nagy mértékben korlátozta is azokat, ugy, hogy bizonyos határokon tul nem vegyülhetnek vagy keveredhetnek anélkül, hogy termékenyülési erejüket el ne vesztenék. Példa erre az öszvér, mely nem szaporodik tovább.

Azt a régi gondolatot, hogy az alak és természet a férfitől származik, elvetik a modern természettudósok, akik most megegyeznek abban, hogy a nő adja a szer- [104] vezetet ép ugy, mint a fenntartást, —tényleg ő ad mindent, kivéve az életmagot vagy csirát, mely az atyától, az életadótól jön. Ez előző követelés Irásban fölleelhető példája gyanánt vegyük azt a helytelen egyesülést, mely az „emberek leányai és azon angyalok között létesült, akik nem tartották meg illő helyzetüket vagy állapotukat. (1 Móz. 6:2, 4; Judás 6; 2 Péter 2:4) Az angyalok, mikor emberi alakot vettek föl, az életerő teljességében, olyan gyermekeket nemzettek, akik Ádám akkor nagyon romlott faját messze tulhaladták testileg és értelmileg egyaránt. A tudósitás szezint: „ezek hirneves emberek voltak“ E csodálatos emberek tökéletlen, halandó anyáktól születtek, de eleven és romlatlan atyáktól nemzettek.

Az Ádám halandó faja kemény mesterére talált volna, e felsőbb Nephilimben (zisidóul elesettek), akiket az Isten sohasem ismert el, sem próba által az életre, sem itélet által. A halál kegyelem volt részükre, mely létüket nem hitelesitve, az özönviz által kitörölte őket a földi létből, uj kezdet gyanánt tartván meg a faj számára Nóét és családját ezen paranccsal: „Nóé tökéletes volt az ő nemzetségében“, mely magában foglalja azt, hogy Ádám utódainak többsége nagyon beszennyeztetett s többékevésbé uj faj keletkezett az angyalokkal való közösség által. Azt mondjuk uj faj, mert uj életük és elevenségük uj atyáktól származott.

Oly nagy volt e Nephilim hire, hogy a tőlük való félelem többkevesebb határozottsággal mai napig is előtünik a pogány mythologiákból s száz évvel azután, hogy az özönvizkor elpusztultak, a hamis hir, hogy közülük még életben vannak, rettegést keltett az izraeli­ták között még a legujabb csaták diadalainak öröm-mámorában is. (4 Móz. 13:33; 14:36, 37) Kétségtelen, hogy voltak bizonyos számu hatalmas termetü emberek Kanaánban, mint az Irás más részei mutatják, de azoat e „rossz hiren“ kivül sohasem nevezi Nephilim-nek.

Ez elvnek, hogy az élet (elevenség) az atyától s a szervezet (természet) az anyától származik, másik példáját abban a tényben találjuk, hogy Jehova, ki maga isteni természetü különböző természetü fiakat, nemzett. [105] O az atyja, vagy életadója azon angyali természetü fiaknak (Jób 2:1; 38:7; Zsidók 2:9), épugy, mint az emberi természettel rendelkezőknek (Luk. 3:38), épugy, mint az „ujteremtéseknek", akik az első feltámadásban részesei lesznek az ő saját isteni természetének. (2 Péter 1:4) A Jehova szelleme vagy energiája, szellemi lényegekben fejtve ki a maga, működését, az angyalokat hozta elő, azaz fejlesztette ki; mig ugyanezen energia vagy szellem földi lényegekben munkálkodva az embert és az alacsonyabb rangu állatokat hozta létre. (1 Móz. 2:7; 1 Kor. 15:47) És mikor az Isten tiszta fogalmat akar adni nekünk arról, hogy az ujteremtések hogyan alakulnak át az isteni természetre, azzal jelképezi, hogy ezek az ő igéretének igéjétől fogantattak azon Szövetség méhében, melyet ő kötött Ábrahámmal, mely Szövetséget egy asszony, Sára, jelképezte; azt mondván, hogy miként Izsák az Ábrahám örököse és az igéret gyermeke volt (Sára által), ugy, mi, hasonlóan Izsákhoz, az Isten, az igéret vagy Sáraszövetség gyermekei vagyunk. —Gal. 4.23-31; 1 Péter 1:3; 2 Pét. 1:4.

Ugyanfezt szemlélteti az a tény, hogy a képletes zsidó felmentésben a gyermek atyja áldásait ahhoz képest örökölte, hogy anyja minő kegyben állott és milyen állásit foglalt el, ami megint azt jelenti, hogy az anya természete, jogai, kiváltságai és szabadságai átszállottak a gyermekre, mig az atyáéi nem szükségképen szállottak át arra. —1 Móz. 21:10; 2 Móz. 21:4; Gal 4:30.

Az előző érveket végleg eldönti az a tény, hogy Urunk Jézus asszonytól született. Az asszonytól lett „szent dolog" részesült az asszonyi, azaz emberi természetben—a „földről való, földi". Noha az eleve létezés (szellemi) állapotának minden tisztaságát és tökéletességét megtartotta, az élet ez átvitt csirája (a most vizsgált törvény értelmében), részt vett az anya természetében és „testté lett" az által, hogy „asszonytól született." Mégis a tiszta nem a tisztátalan törzsből származott, hanem „az Istentől származott és jött" s Máriában csak fejlődött és növekedett. —Ján. 8:42; Gal. 4:4.

Továbbá szintén összhangban van ez elvvel az a tény, hogy bár Urunk Jézus azóta magasan felmagasz-[106]taltatott az isteni természetre s többé nem emberi, mégis az állittatik róla, hogy ő kell, hogy az egész emberi nemzet életadója vagy atyja legyen, holott az is be van bizonyitva, hogy az ö, emberi nemzetért való munkája abban áll, hogy az emberi természet tökéletességét, mely mindenek számára elveszett az Ádám bűne miatt, helyreállitsa. Igy, mig „atyjuk“ vagy életadójuk az isteni  síkon lesz, addig az ő gyermekei az emberi sikon lesznek, a helyreállitás szövetségéből születve, melyet Ketura, Ábrahám harmadik felesége jelképez.

Most tárgyunkat áttekintve észrevesszük, hogy az Urunk Jézus „csodálatos“ születése tökéletessé, szeplötlenné egy tökéletlen anyától nem állott ellentétben a Teremtő intézkedéseinek rendes lefolyásával, sőt teljes összhangban állott azzal: látjuk, hogy hasonlókép Ádám atya is tökéletes lénnyé teremtetett, mert Istentől született, pedig anyja (a föld) tökéletlen volt, a különöskép előkeszitett Éden kertje kivételével. Az Irás bizonysága tehát affelől, hogy Urunknak emberi-előtti lét, az életelv volt birtokában, mely által a Mária méhébe helyeztetett át és tőle, mint „szent“ született, elégséges bízonyiték arra, hogy ő, mint ugyanezen Irás kijelenti „szent“, ártatlan, bűn nélkül való és bűnösök töl elválasztott“ volt. Ép egy ilyen „lett mi közülünk való“, azáz volt alkalmas a mi ügyünk szükségeire: ilyen akit az Igazságosság elfogadhatott a mi „váltságdijunk“ gyanánt; s miután az emberiség Főpapjává tétetett az Istenre tartozó dolgokban, képes együtt érezni a gyöngével és megterhelttel —akit megindit az emberi gyarlóságok érzése, mikor ő maga részvéttel hordozta a mi betegségeinket. —Máté 8:16, 17; Zsid. 7:26.

Most áttérünk annak megvizsgálására, hogyan lehetett igy bűn nélkül való és mégis „hasonlatos az atyafiakhoz.“