A nyelv hatalma felülmulje aránylag minden más testrész hatalmát. Ennélfogva a nyelv megfékezése az Ur népének legfontosabb feladata, amikor halandó testeikről s azoknak az Ur részére felajánlott szolgálatáról van szó. A szeretet, gyöngédség, segitőkészség egy-egy szava hányszor megváltoztatta az ember életének egész irányát! Sőt hányszor volt szerepük a nemzetek sorsának alakitásában is! És megforditva, gonosz szavak, gyöngédtelen szavak, rágalmazó szavak hányszor okoztak durva igazságtalanságot s meggyilkoltak jóhirneveket stb. Tehát amint az apostol modja: „Dobjuk tüzre a természet hajlamát" — gyengitsük szenvedélyeinket, torzsalkodásainkat, ellenségeskedéseinket, azoknak első meggondolatlanságukkor. Nem csoda ha az apostol azt mondja az ilyen nyelvekről: „Vessétek a Gyehena tüzére" — a második halálra! Z.'99-75 R2447:4

A mi véleményünk az, hogy imádság nélkül egyetlen keresztyénnek sem lehetséges helyes és szilárd életmódot követnie s a jellemnek és hitnek olyan épületét emelnie, mint amely az apostol jelképe szerint „aranyból, ezüstből és drágakövekből van összerakva." Még kevésbé lehetséges ez az imádságban való rendszeresség nélkül, — hajlandók volnánk mondani: — imádságban való térdeplés nélkül. Megvagyunk győződve, hogy az Ur népének legigazabbjai és legjobbjai tapasztalatatik és bizonyságaik által megerősitenek bennünket ebben a meggyőződésünkben. Z.'99-184 R2501:6

Találóan mondta valki: „A keresztyén olyan a világban, mint a hajó az Oceánon. A hajó addig van biztonságban az Oceánon, mig az Oceán nincs a hajóban." A keresztyénségnek egyik legnagyobb nehézsége manapság, hogy befogadta az idegeneket, „a föld népeit" és elismerte azokat keresztyéneknek. Ez megkárositja nemcsak a keresztyéneket, leszállitván szinvonalukat (mert az általánosság tekintetik szinvonalnak), hanem megkárositja az idegeneket is. mert azt eredményezi, hogy sokan azok közül biztonságba érzik magukat, mint akiknek semmi szükségük megértésre, mert kifelé tiszteltek s talán gyakran látogatják a nyilvános ájtatosságokat. Z.'99-203 R2512:4

Isten drága népe közül némelyek igen nagy kárt okoztak maguknak az Igazság ügyére való befolyásukban azáltal, hogy mikor másoknak, főkép tanult embereknek az isteni tervről beszéltek, tulságos nagy önbizalmat, maga bizonyosságot árultak el. A szerénység gyöngyszem akárhol is találjuk és szükség van rája, mint az Igazság segitségére, mondjuk parittya szijjára. Hadd lőjjük ki az Igazságot a legnagyobb erővel, amit csak kifejthet, de azért mindig szelidséggel és alázatossággal. Az Igazságról kérdezősködő formában való meggyőzés bizonyult mindig a leghathatósabbnak. Z.'00-14 R2559:3

Elménkbe vésve ezt, az Ur népének minden egyese legyen megelégedve azzal az osztályrésszel, amit a Gondviselés részére kijelölt. Ne legyen közömbös, hanem elégedett, ha mindent megtehetett, ami keze ügyébe esett, és ne legyen soha nyugtalan, zsörlölődő, elégedetlen és panaszkodó Istennel és gondviselésével szemben. Megtörténhetik, hogy Isten bennünket egyén szerint valamely különös szolgálatra készit elő és tesz alkalmassá és csak a ránkbocsátott megpróbáltatások tesznek képessé erre a feladatra. Ne feledjük azt sem, hogy mi teljesen illetéktelenek vagyunk saját fogyatkozásaink megitélésére s következőleg illetéktelenek vagyunk azoknak a megpróbáltatásoknak is a megitélésében, amelyek előmozditásunkra szolgálnak. Z.'00-22 R2562:6

Ha elhatározottak vagyunk a kisértés visszautasitásában, ez megedzi erőnket és jellemünket, nemcsak a szóban forgó esetre nézve. hanem az azután következő kisértésekre nézve is. Ez bizonyos fokban elcsüggeszt Ellenfelünket is, merttapasztalva határozottságunkat, belátja, hogy teljesen cél nélküli szilárd meggyőződésü és edzett jellemü egyénekkel vitatkozni a kérdésről. Ellenben ha alkudozni próbálnánk a kérdés felett, az eredmény az lenne, hogy az Ellenfél a maga részéről új okokat és érveket tárna elő, részünkre meg az a veszély támadna, hogy legyőzetnénk az érvek sokaságával, mert mint az apostol mondja, az Ördög furfangos ellenfél s „fortélyai nem ismeretlenek előttünk." Az Ur Igéjének és Szellemének való gyors és határozott engedelmesség az egyetlen biztos pálya a test­vérek" részére. Z.'00-30 R2567:3

Jézus figyelte Isten időit, korszakait és módszereit. Sose tette ki életét meggondolatlanul veszélynek, amig a próféciákból meg nem győződött, hogy eljött órája, hogy kiszolgáltassa magát ellenségeinek. Nem rendezett hosszadalmas könyörgéséket az utcák szegletein, hogy hallják az emberek, sem nem lázitotta az embereket gvujtó szónoklattal. Mint a próféta előre jelezte, nem kiáltott hangosan és nem emelte fel szavál az utcákon. (Ézs. 42:2.) Isten eljárásának módjait választotta, melyek egyedül okosak és bölcsek és amelyek célravezetők abban, hogy kiválassza az emberek tömegéből azt az osztályt, amelyet Ö megigért királysága örőköseiül óhajtott tenni. Azok, akik ugy akarnak haladni, hogy elnyerjék a jutalmat, jegyezzék meg a Mester nyomdokait s teljenek el mindinkább a Lélekkel. Z.'02-265 R3070:5

A jelen aratás minden munkása jól jegyezze meg az Ur tanitását ezekben a versekben. Bárhova is mennek az Ur követei, oda béke menjen és nem háborgatás. zavar, izgalom és veszekedés. Valóban, az Igazság kardnak bizonyul, amely ellenkezést támaszt. De mégis legyen az Igazság az, amely az ellenkezést és a szakadást okozza és ne az Ur követőitől eredő szónak vagy cselekedetnek durvasága, vagy gyöngédtelensége. A mi sürgőforgó korszakunkban ezer dolog van, ami háborgatja az emberiséget, de akik az Igaszságot elnyerték, annak szellemét is el kell nyerniök: „a békességköszöntést Jézus Krisztus által." Z.'04-108 R3347:6

„Az aratás" „a gabona" szórásának is az ideje, megvizsgáló, különválasztó alkalom s mindannyiunk feladata, hogy igazoljuk jellemünket: „Mindent elvégezvén, álljatok meg!" A jelen aratás bizonyságainak olyanoknak kell lenniök, mint a zsidó vagyis jelképes aratás bizonyságainak. Egyike azoknak a kereszt, másika Krisztus jelenvalósága, harmadika az alázatosság, negyedike a szeretet. A zsidók megdorgáltattak, mert „nem ismerték fel látogatásuk idejét". Kétszeresen elszomoritó azoknak a helyzete, akik egyszer már látták a jelenvaló Igazságot s aztán mennek be a külsősötétségbe. Ez már hitetlenségből ered. Z.'04-297 R3437:4

Előre fel kell tételeznünk egy második támadást a valódi (nem a névleges rendszerü) Egyház ellen. És ez épenugy, mint Keresztelő János idejében, egy második és — látszat szerint — teljes győzelmét fogja jelenteni a babiloni asszonynak és kedvesének, a világnak a Krisztus Testének hüséges tagjai felett, akik még test szerint valók. Egyáltalán nem kell meglepődnünk, ha a dolog ide lyukad, ki: de ez is, mint minden más dolog azoknak javára fog közrehatni, akik szeretik az Urat. Mindnyájunknak meg kell halnunk, hogy elnyerhessük a fátyolon tuli mennyei jutalmakat. Az Illésosztálynak a fátyolon innen le kell győzetnie és le is fog győzetni, de e látszólagos veszteség csak sietteti a Királyság dicsőségét. Z.'04-63 R3326:6

Ugy látszik, mintha minden intelligens keresztyénnek folyton ismételnie kellene ezt az ihletett, könyörgést a titkos bünöktől való megtiszlitásért, hogy ezáltal mindenki visszatartassék a vakmerő bünöktől is. Aki ennyire szivből imádkozik, az résen áll a bünök kezdeteivel szemben is és szivét tiszta és szennytelen állapotban tartja azáltal, hogy a szükségnek minden idején folyton a kegyelem forrásához jár segitaégért. Aki a szentség és az Urhoz való tartózkodás által, de lelkének titkos mélyén elhanyagolja a bün kezdeteit, ez ilyen ember helyes dolgot kisérel meg ugyan, de esztelen és észszerütlen módon. Z.'98-22 R2249:1

Ha mi, mint keresztyének, mindig feltünően szemünk előtt tartanók ezt a gondolatot, mekkora méltósággal növelné ez jellemünket! Mekkora átalekitó erőt jelentene ez! Mekkora segedelmet az uj teremtmény részére, küzdelmében az általunk megtagadott és halottnak gondolt régi teremtmény törvényeivel és settenkedő hajlamaival.
    „A mi polgárjogunk a mennyekben van" — mondjá az apostol. Noha még a világban élünk nem vagyunk abból valók, hanem hűségeskünket és polgárjogukat a mennyekbe helyeztük át... És noha mint Királyságunk jelöltjei ezen a világon idegenek között élünk, mégis mint helytartóknak és követeknek éreznünk kell állásunk méltóságát és tisztességét és felelősségeink sulyát és emlékezetünkbe kell tartanunk az apostol szavait: „Bármit szőltok vagy cselekedtek, az Ur Jézus nevében tegyétek." Z.'04-72 R3330:2

Akármilyen kegyes állitás szerint is, az Igazság kard, amely minden irányban élesen vág s amint Urunk megjövendőlte, gyakran állit szülőket gyarmekek ellen és gyermekeket szülők ellen, mert a sötétség gyülőli a világosságot s ellenszegül minden képzelhető módon. Tekintve az Urnak erre a kérdésére vonatkozó tanitásait és azt, hogy a legbölcsebb közlés is végeredményben mennyire elferdittéthetik, érdekében áll mindenkinek, aki az Igazságot hűségésen akarja szolgálni, hogy a lehető legnagyobb fokban kerülje a felreértést. Értesse meg világosan másokkal, hogy mi sem nem akarunk felidézni semminemü anarkiát, sem nem akarunk olyanban résztvenni. Ellenkezőleg az igazságosság pártján állunk és a legfőbb törvény, az isteni törvény mellett. Z.'03-13 R3131:3,5

Ez azt látszik jelenteni, hogy az Ur népe közül a megállapodottabbak legyenek részvéttel és gyakoroljanak türelmes megbocsájtást nemcsak a gyengékkel s a szünő bátorságuakkal szemben, hanem mindenkivel szemben, beleértve azokat is, akik túlontúl merészek és megbizók... A tudásban való gyarapodás hozzásegit bennünket a türelem ezen kegyelmében való gyarapodáshoz mert ahogy mindinkább értékelni tudjuk a mennyei Atya türelmét irántunk, ugy tanuljuk meg másokra nézve is hasonló elvet alkalmazni... Az a gondolat, hogy mennyei Atyánk némelyeket kedvezésben részesitett és elhivott, végnélkül aggodalmasokká tegyen bennünket abban az irányban, hogy hogyan működjünk közre az Atyával az elhivás terén s hogy legyünk lehető fokban segitségükre mindazoknak, akik a keskeny ösvényen velünk együtt Urunk nyomdokaiban akarnak járni. Z.'03-24 R3136:3

Birván az Urral való egyesülés szivbéli állapotát s tökéletes odaadással lévén az Ur akaratának teljesitése iránt, az Ur népe nem csak könyörgi az Ő áldását minden év elején s hálákat ad Neki az évek befejeződésével, hanem életének minden ügyében is igyekszik megemlékezni arról, hogy életét teljesen az Urnak szentelte s hittel tekint Reá életének minden ügyében. Aki az Ur népéből való az vállalkozásának fontosságával aránylagosan képzeli el magának hite által az isteni gondviselés részvételét érdekei irányitásában s háláját ehhez szabja. Ez Isten akarata ránk nézve: Ő akarja, hogy mi állandóan ilyen lelki felkészültségben legyünk akaratát és áldását illetően. És mindezt szigoruan a mi érdekünkben akarja, mert ez a legkedvezőbb előfeltétele a mi előhaladásunknak a keskeny ösvényen és leghathatósabb segedelmünk elhivásunk és kiválasztatásunk biztositásában. Z.'03-25 R3136:6

Az Ur Lelke az Ő népe között az Ur iránt és űgyével kapcsolatos minden személy iránt való „szent szeretet lángjá"-hoz hasonlittatik Ez a láng az isteni hirdetés által gyul fel mindenkiben egyénenként, mikor a Szentlélektől megfogantatik s az Egyház testületéhez való tartozandóságot nyer ama Lélek vezetése alatt. Aszerint, mint az Egyház tudásban, szeretetben és az Urral való egyesülés­ben gyarapodik, a „szent szeretet lángja" is abban a fokban teszi az Egyházat a világ világosságává, — hegyre épitett várossá, melyet nem lehet elrejteni. Z.'03-25 R3137:2

Bármilyen nagy fokban is kell becsülniök a prófétálásokat, vagyis nyilvános kijelentéseket, az Ur népéből valóknak ezzel egyenlő mértékben meg kell tanulniok azt, hogy ne fogadjanak el minden hallomást annak megvizsgálása, megbirálása nélkül. Meg kell próbálniok minden dolgot, amit hallanak, értelembeli megkülömböztetést tenniök arra nézve, hogy mit támogat a józan ész és a Szentirás. és mi pusztán feltételezés és talán álbölcselkedés. Meg kell vizsgálniok, amit hallanak oly céllal, hogy gyorsan ragadjanak meg mindent, amely kiállja az Isten igéjének bizonyságát s összhangban lévőnek bizonyul a Szentlélekkel; de ép oly készséggel utasitsák vissza az olyan dolgokat, melyek nem állják meg ezeket a bizonyságokat. Z.'03-26 R3137:4

A buzditás az, hogy mindennek ami rossz, — akár jó, akár gonosz szinben jelenik meg, — ellen kell állani és szegülni... A gonosznak mindenféle látszatától tartózkodni, más gondolat. — különböző attól, amit az apostol eredeti igéi szándékoznak kifejezni. De azért mindkét gondolat egészséges elvet tár elénk. Tartózkodnunk kell nemcsak a gonosz dolgoktól, bármilyen is legyen szinük és ruhájuk, de tartózkodnunk kell oly dolgok cselekvésétől is, amelyeket mi jóknak gondolunk, de amelyeket barátaink vagy felebarátaink félreértheinének s rosszaknak gondolhatnának... A józan ész szelleme azt diktálja, hogy nem csak a gonoszat annak minden formájában kerüljük, hanem minden olyat is, ami gonosznak látszik — hogy az Ur szolgálatában és az Igazság érdekében való hasznosságunk annál nagyobb legyen. Z.'03-26 R3137:5

Az apostol eljárása méltó az utánzásra. Minden okos ember bizalmatlan az ujdonsággal szemben s hajlam szerint azt mondja, hogy ami értékes, annak multja van. Nekünk is, mint az apostolnak, törekednünk kell bebizonyitani, hogy az igaz evangyélium nem uj, hanem régi theologia; nem is uj evangyélium, hanem a régi, amely már Ábrahámnak megjövendőltetell; az, amelyet Jézus Urunk és összes apostolai hirdettek. Abban az arányban, ahogy be tudjuk bizonyitani, hogy manapság tévedések uralkodnak, melyeknek gyökere a „sötétség, korszakai"-ban van, törekednünk kell annak bebizonyitására is, hogy mi nem szándékozunk egy hasonlóan téves rendszert koholni, hanem ellenkezőleg, kiadtuk az útját a sötétség tévedéseinek, visszamentünk az evangyélium végső alapelvéig, parancsáig, amint azokat az Ur kijelentette s követei az apostolok hitelesitették. Z.'03-29 R3139:4

Az Urnak a lelki izraelből való népe jól teszi, ha elméjében viseli folytonosan ezt a gondolatot, hogy: a lelki érdekeknek mindig elsőséget kell adni: világi ügyeinket mindig örök üdvünk álláspontjáról kell intéznünk és kormányoznunk, — lelki gyarapodásunk, fejlődésünk és boldogulásunk szempontjából, a gyermekeink legjobb érdekének s az azokra való legelőnyösebb hatásoknak szempontjából. Nem csak haboznia kell az Ur népének minden olyan ajánlattal szemben, mely őket kedvezőtlen és istentelen környezetbe juttatná, hanem el kell szánniok magukat, hogy soha semminemü megfontolás mellett sem engednek ilyen csábitásnak. Az Ur népe kell hogy az Ur népe maradjon még akkor is, ha ez a jelen élet kevesebb kényelmét és fényűzését is jelentené. Z.'02-350 R3110:6

Nem kell-e mindnyájunknak elnyernünk a Mester Lelkét, melyet e szavak fejeznek ki? Az Ur valódi szentjei nem törődnek sajátjukkal, mert a megszentelésben mindenüket az Urnak adták. A maguk ügyét ugy kell kezelniök, mint az Ur letétpményesei — nem azzal a cél­zattal, hogy azt halálukkor, szerencsésebb állapotban gyermekeikre, vagy barátjaikra ruházzák, esetleg épen megkárositásukul. A letéteményesnek a letétet halála előtt oly bölcsen kell használnia, amennyire csak képes azt bölcsen használni. Mert a halálkor megszünik letéteményes volta és számot kell adnia. Z.'03-53 R3148:5

Amiképpen a szeretet a legkiválóbb dolog, azonképpen a legtartósabb is... mert valóság szerint nem szünik meg a hit mindjárt, mihelyt tisztán látunk és tudunk? És nem szünik meg a remény is, mihelyt elérjük reményeink kivirágzását s birtokosaivá lettünk mennyei Atyánk igéretei teljességének? A szeretet azonban sohasem mulik el, aminthogy kezdete sem volt. Az Isten szeretet és minthogy Neki sohase volt kezdete. a szeretet is kezdet nélküli. Mert ez Isten jellege, ez természete és minthogy Isten örökkévaló, a szeretet is örökös. Z.'03-58 R3151:5

Ha közelebbről szivleljük meg az Ur érzelmeinek ezt a gyönyörü megnyilatkozását az Egyház iránt, bepillantást nyerünk az isteni családegységének dicsőségébe. A cél egysége, a bizalom egysége, a rokonérzés egysége, a szeretet egysége, a tisztelet egysége s egymás kölcsönös birásának egysége ez. Ezt az egységet már ismertette az Ur, mint olyat, amely Közte és az Atya között van, de ami tanitványait illeti, akkor még csak reménybeli volt és most is az. Ennek az egységnek a teljesedése az ideális cél, amely felé haladni tanittatunk. Z.'03-77 R3160:3

Hadd lelkesitsen bennünket a remény, hogy mihamar megérjük feltámadási változásunkat, olyanokká leszünk, mint Megváltónk, látni fogjuk Őt ugy ahogy van és látni fogjuk Őt a nagy „epiphaniá"-ban, azaz Isten fiainak a Királyság dicsőségében való ragyogásában; erősitse ez meg szivünket, oldja fel alkunkat és edzen meg ben­nünket minden kötelességre, kiváltságra és alkalomra, hogy szolgálhassuk Mesterünket és házanépét. Ha ez a remény horgonya volt az Ur népének annyi századon keresztül, mennyivel többet jelent az most részünkre, mikor az Ő jelenlétében élünk, várva az ő „apokalüpszisz"-ét, a Királyság dicsőségében való megnyilvánulását! Z.'03-151 R3193:6

Az Ur népének inkább kötelessége felvilágositani az útjukba bukkanó goromba embereket szépséghibáikról, mint rögtön elárulni minden gonosztevőt, ki elibük akad. Az udvariasság fontos része a keresztyén karakternek. A világban az ilyen eljárás simaság, de a keresztyén emberben ez nem csupán külső fényezés, hanem egyben szivének valódi érzelmeit is jelenti s az élet lelkének, a szeretetnek szabályai szerint fejlődik. A szeretet nemességre, türelemre, gyöngédségre. stb. vezet s még ellenkezés ese­tén is vonakodik gyöngédtelen szót kiejteni s kerüli az ilyent, amennyire kötelessége megengedi. Z.'03-153 R3194:2

Az apostol nem akarta ezzel azt mondani, hogy semmi figyelemmel ne legyünk a test fogyatkozásai iránt, akár magunkban, akár az Egyház testének más tagjaiban. Minden testi gyengeség ellen küzdeni, kell s gyakran követelnek azok szigoru elbánást az uj teremtmény érdekében. Mindazonáltal éles külömbséget kell tennünk az uj teremtmény és az ő gyönge halandó teste között; és szeretnünk kell és együtt éreznünk a testvérrel, noha ugy az ő, mint az Egyház érdekében szükséges, hogy megfeddjük, rosszaljuk és más módon is javitsuk helytelen viselkedését. Az apostol utasitása, hogy miképen ismerjük fel a két különálló osztályt, ugy hangzik, hogy: az ujjá nem fogantatott a test dolgait akarja, az ujjáfogantatott a Lélek dolgait. Z.'03-170 R3202:3

Ez nem azt jelenti, hogy meg kell sértenünk a józanész és illedelem törvényeit azáltal, hogy a jó hirdetést kényelmetlen és nem időszerü alkalmakkor erőszakoljuk másokra, hanem azt jelenti, hogy annyira szeretnünk kell az Igazságot, szolgálata vágyának annyira komolynak kell lennie, hogy örömmel ragadjunk meg minden erre vivő alkalmat, még akkor is, ha az kellemetlen nekünk. Hiszen ez életünk főfeladata, melynek az élet maga is alá van rendelve, következőleg a szolgálatnak semmi alkalmát sem szabad elmulasztanunk. Z.'03-189 R3211:2

Tanuljunk meg helyesen könyörögni, épugy, mint helyesen dolgozni és reménykedni Ebből a célból legyünk gyorsak a hallásban, megfontoltak a beszédben, s fürgék az Ur igéjének s ama leckéjének figyelésében, melyet már közölt velünk, hasonlóképen oktatásának, vezetésének és megáldásának észbevételében. Legyünk lassuak annak közlésében, hogy mik a kedvteléseink, hanem törekedjünk inkább elérni a keresztyén jellemnek azt a fejlettségét, amely nem saját akaratunkat, hanem mennyei Atyánk akaratát és útját keresi. Z.'03-204 R3217:6

Nem csak az igaz, hogy az Ur Fölkentje fej és váll lesz a többiek felett „tizezer között a legfőbb, a Szeretreméltó", hanem jelentős fokban igaznak kell lennie annak is, hogy mindazok, kik bensőleg társulva vannak Krisztus Testének tagjaival a jelen életben — mielőtt az egész világ Királyául kikiáltatik — kell, hogy képesek legyenek felismerni a jellem méltóságát és nagyságét azokban, akiket az Ur az emberek ügyeinek intézésében e tisztelet és polcra kiválaszt. Tudniok kell tudomást szerezni azokról, akik Krisztussal voltak, fel kell ismerniök szivbéli nagyságukat, erkölcsi magaslatukat — meg kell külömböztetniök bennük a jozan ész Szellemét. Z.'03-206 R3218:6

A zsidók felelete Nabukodonozornak; „A mi Istenünk, akit mi szolgálunk" — megjegyzésre méltó. Nemcsak elismerték Istent és tisztelték Öt, hanem azonfelül szolgáltak is Neki, aszerint amint erre alkalom adódott... Határozzuk el mi is, Kedves Atyámfiai, — amint a zsidók is tették — hogy egyedül Urunkat Istenünket fogjuk szolgálni, hogy nem állunk semmi eretnekség szolgálói és tisztelői közé, bármilyen formája is legyen annak. Ugyszintén kerüljük a pénznek és kecsegtetéseinek és jutalmainak, a hirnek, a barátoknak és önmagunknak szolgálatát is. Isten keresi a mi imádásunkat, hogy „imádjuk Öt lélekben és Igazságban." Ezt Urunk és Fejünk jelentette ki. Z.'99-172 R2496:6