Studies in the Scriptures

Tabernacle Shadows

 The PhotoDrama of Creation

 

M  E  N  N  Y  E  I     M  A  N  N  A

JUNIUS

JUNIUS 1.

„Az, aki az én parancsolataimat tudja és megtartja azokat, az, aki szeret engemet; Az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt és magamat megnyilvánitom annak.“ Ján. 14:21.

A Krisztussal való ez a bensőséges egyesség és felebarátiság jultason nekünk mind többet és többet az Ő szelleméből, ugy, hogy a világ vegyen tudomást rólunk, mint olyanokról, ekik „Kristussal voltunk.“ Mindenikünk imája pedig ez legyen:
    Jézus légy nekünk a jóság,
    Élő, csillogó valóság.
    Hitünk szeme ugy lásson Téged,
    Mint soha semmi földi éket.
    Légy drágább s hozzánk közelébb,
    Mint bármely földi legédesebb kötelék.
Z.'95-75 R1789:5

JUNIUS 2.

„Mert elvégeztem, hogy semmi egyebet nem fogok tudni tiköztetek, csak a Jézus Krisztust, Őt, aki megfeszi­ttetett.“ 1. Kor. 2:2.

Az észrevételünk, hogy némely megszenteltek más kérdésekre foglalták le idejüket és figyelmüket és nem az „evangelium részére, arra indit bennünket, hogy figyelmeztessük őket, hogy nagyon féltékenyen párositsák idejüket és képességüket az evangélium szolgálatára és egyéb, noha érdekes kérdéseket a jelenben hagyjanak másoknak és csak a jövőre nézve tarsák fel maguknak, amikor majd minden tudás a mienk lesz. Változatlanul tapasztaltuk, hogy azok, akik valamely elkerülhető okból elfordulnak az igaz és egyetlen evangéliumfól, csak­hamar letérnek az útról és nagy mértékben megakadá­lyoztatnak „a mi nagy elhivatásunk jutalma felé haladó pályájukban. Z.'95-116 R1811:5

JUNIUS 3.

„Az egek hirdetik az Isten dicsőségét és az égboltozat mutatja az Ő kezemunkáját. Az egymásután következő napok beszédet szólanak és az egymásután következő éjsza kák tanitják a bölcsességet. Nincsen beszédjük és nincsenek igéik és az ő szavuk nem ballik. De zengésük végéig hat az egész földön és a világ végéig az ő igéik.“ Zsolt. 19:1, 4.

Az egek nagyszerü pompája éjjelnappal kihivja a mi dicsérő imádásunkat és szent és tisztelő hódolatot sugall szivünkbe. Ez a zajtalan tevékenység, az isteni törvénynek való tökéletes engedelmesség, a mennyei seregek áldott csillogása hadd ragyogtassanak üdvös tanulságokat reánk a sürgésforgás és tüntetés nélküli buzgó cselekvésről; a tökéletes engedelmességről az Ő akaratának, aki mindent helyesen cselekszik és sokkal bölcsebb, semmint tévedjen és sokkal jobb, semmint kegyetlen legyen. Tanuljuk meg továbbá kiragyogtatni magunkból minden szemlélőre az Ur dicsőségét, amely reánk fénylik. Z.'95-121 R1815:1

JUNIUS 4. 

„A ti hitetek megpróbáltatása, mely sokkal drágább az aranynál, (mely elvész, mindazonáltal megoróbáltatik a tűz által) találtassék nektek dicséretetekre, tisztességtekre és dicsőségiekre a Jézus Krisztus megjelenésekor.“ 1. Pét. 1:7.

A ti hitetek van próbára téve most. A nyugodtabb napokon, mikor a kegyelem napja fényesen sütött reátok, nyugodtan raktátok le az Igazságról való tudástok alapját és felemeltétek a keresztyén jellem napos épitményét. Most azonban benn vagytok a megpróbáltatás kemencéjében. Szólitsálok azért elő minden bátorsagtokat: edzétek­meg erőtöket; hangoljátok fel türelmeteket; fogózkodjatok keményen reménységtekbe; hivjátok emlékezetetekbe az igéreteket, melyek még a tietek; és ne vessétek el bizalmatokat, mely „nagy jutalmat vár.“ „A nyugodtságban és bizalomban legyen a li erőtök „Pihenjetek meg az Urban és türelemmel várjátok Őt és a hit megnyerte győzedelmét. Z.'95-135 R1823:4

JUNIUS 5. 

Tebenned biztam, Uram.“ Zsolt. 31:1.

Semmi sem jelent a keresztyénre nézve nagyobb hátrányt ellenségeivel szemben, mint az, ha bár ideiglenesen is elmulasztja a hit horgonyába való kapaszkodást. Cselekedjék csak egy pillanatig igy és a sötétség szükségképen máris elkezd gyülekezni körülötte: nem láthatja már az Atya arcának fényességét, mert „hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.“ Ha pedig megint a horgonyért tusakodik, a sőtétség hatalmai durván megrohanják őt kétségekkel és félelmekkel, melyek mind az ő emberi tökéletlenségeire vannak alapitva, bár nem szabad felednie, hogy ezeket a tökéletlenségeket a Krisztus, igazságosságának palástja takarja. Ha Isten békéjét hagynók szivünkön uralkodni, sosem kellene kezünkből elszalasztani horgonyunkat, sem „elszenvednünk, hogy a Sátán kegyetlen küzdelme leverje a mi bátorságunkat.“ Szivünk beszéde mindig ez legyen: Ha meg is ől, mégis bizom Benne.“ Z.'95-157 R1835:4

JUNIUS 6.

„Megoltalmazzátok magatokat, hogy valamikor túl ne terheltessék a ti szivetek tobzódással, részegséggel és e világ gondjaival.“ Luk. 21:34.

Micsoda munkát kell magunk előtt látnunk! A józanságnak, éberségnek és szilárdságnak mekkora szükségességét! Egy élet hosszára szóló munka, egy élet hosz­szára szóló küzdelem a magát testünkbe vett hatalmas ellenség elIen! A külső ellenség valóban erős, de a belső polgárháboru még félelmesebb. Ha bármely fokig megmérgez bennünket a világ szelleme, ha utat engedünk az önelégültségnek, a kényelemszeretetnek, a gyönyőrnek, ha csak egy kissé is megbarátkozunk az irigység, a rosszmájuság, dölyf, hiuság, kérkedés, nyakasság, nagyralátás, harag, tusakodás, vagy más hasonló fogyatkozás régi hajlamainak, ha csak egy cseppet engedünk ezeknek óh mekora a veszedelem, amelynek kitesszük magunkat! Z.'95-201 R1859:6

JUNIUS 7.

„A minden kegyelemnek Istene, aki elhivott minket az Ő örökkévaló dicsőségére a Jézus Krisztusban miután szenvedtetek egy kevéssé, tegyen titeket tökéletessé, erősitsen meg, tegyen állandókká és álthatatosokká.“ 1. Pét. 5:10.

Csak a szenvedésnek Krisztus jó katonájához méltó türelemmel való elviselése által érhető el ez a kivánatos állapot, t. i. a tökéletes önfegyelem, a Gonosznak való ellenállás ügyessége, a szilárd hit, a türelem és a megállapodott erény, a Krisztusban való otthonos nyugalom és az Ő igéretének szavában való reménység. Kétségtelenül az apostol saját tapasztalata volt ez, amikor megöregbedett a Mester szolgálatában. De legyen ez a mi tapasztalatunk is. Vigyen bennünket minden elkezdődő esztendő közelebb a tökéletesség magaslatához! Z.'95-202 R1860:4

JUNIUS 8.

„Aki megtériti a bünöst az ő tévelygésének útjáról, meg fogja menteni annak lelkét a halaltól és eltakarja bűnének sokasagát.“ Jak. 5:20.

Ha látunk valakit, hogy tiltott ösvényeken jár, a parancsszegők utján, nem kell követnünk őt ezen az uton abból a célból, hogy megmentsük, hanem mutassuk meg neki a helyes utat azáltal, hogy mi megtartjuk azt és hivjuk öt is arra. Ha látjuk, hogy némelyek megzavarodnak emberek tanai és tanitásai által, melyekről mi tudjuk, hogy azok alapjukban rosszak, nem kell magunknak is végiggázolnunk azokon a tanokon, hogy megmentsük ama tévelygőket, hogy az olyan tanokkal való foglalkozás, melyek nem egyeznek az igazi „alap pal nemcsak viszszaélés a megszentelt idővel, hanem a mi tudásunk szerint tévedésnek ismert dolgokkal bibelődni rossz és veszedelmes is, aminthogy a lelkiismeret és elvek minden megsértése kész veszedelem. Z.'95-203 R1860:3

JUNIUS 9.

„E világban zaklatástok lesz, de legyetek jókedvüek: én meggyőztem a világot.“ Ján. 16:33

Az Urhoz való hűségért sose járt földi boldogságból álló jutalom, hanem ellenkezőleg nélkülözés és üldözés voltak rendelve egészen a halálig. Őmaga is a szomoruságnak embere volt és bánattal ismerős; az Istent káromlók karomlása Reá hullott vissza; noha gazdag volt, a mi kedvünkért szegénnyé lett, annyira szegénnyé, hogy mint Ő mondta: A rókáknak van barlangjuk a levegő madarainak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét... A szolga pedig nem áll gazdája felett; ha Őt üldözték, minket is üldözni fognak: és az Őt káromlók káromlásai reánk is visszahullanak. Az egyetlen jelenvaló jutalom, amelyre Krisztus követői most várhatnak: az Ur szeretetének és helyeslésének szivben érzett megnyilatkozása. Z.'95-207 R4072:4

JUNIUS 10.

„Uram, tanits minket imádkozni.“ Luk. 11:1.

Egy szóval, hogy imádságunk elfogadható legyen az Ur előtt, bizó hitet, szerető becsülést és tiszteletet kell kifejeznie, telve rokonérzéssel az isteni terv iránt, meghódolással az isteni akaratnak, gyermeki megnyugvással Istenben, büneinknek, fogyatékosságainknak beismerésével, a megbocsátásért való epekedéssel, alázatosan könyörögve az isteni vezetésért és védelemért. Mindezeket nem fejezhetjük ki mindig szóban, de legalább a lélek indulata irányuljon mindig ezekre. Z.'95-213 R1865:1
    „Az imádság, ha némán, ha szóban kifejezve, a lélek őszinte vágya.“

JUNIUS 11.

„Atyámfiai, nem állitom, hogy a célt elértem volna.“ Fil. 3:13.

Ha valaki azt hiszi, hogy eljutott a lelki állapotnak valamelyes kielégitő fokára, attól a pillanattól számithafja lelki visszafejlődésének kezdetét. Krisztus őszinte követője, ki buzgón igyekszik utánozni a tökéletes mintaképet, semmi jelen eredményt nem tekinthet kielégitőnek. Csak ha tekintetünket Krisztusrót elforditjuk, érezhetünk önelégültséget, mert a mintakép teljes szemlélete mindig nyilvánvalókká teszi fogyatkozásainkat. És ha a sziv dölyfös­ségében elveszitjük önmagunkellenrőrzését, fogyatkozásaink annál szemmelláthatóbbakká lesznek mások előtt. Csak a Krisztus hasonlóságához való folytonos közeledés elgondolásában lelhet a keresztyén megnyugvást. Z.'95-250 R1885:3

JUNIUS 12.

„Ezt az egy dolgot cselekszem.“ Fil. 3:13.

Itt látjuk az apostol céljainak egyetlenségét „Ezt az egy dolgot cselekszem.“ Meg sem is kisérelte több dolgot mivelni; ha ezt tette volna, bizonyára kudarcot vallott volna. Életét csak egyetlen célnak szentelte, amelyre, elhivatott és ennek a szolgálatában elejtette életének minden egyéb célját. Mindazt annak a ténynek biztos tudatában tette, hogy választott pályája a jelen élet által veszteséget, nélkülözést, küzködést, gondot, üldözést és folytonos szidalmat hoz reá. Élete céljának ebben az egyetlenségében sok kisértés segitette őt ahhoz, hogy elforduljon a jelen élet sok javának élvezetétől s csalfa buborékjai után való szaladástól. Z.'95-250 R1885:3

JUNIUS 13.

„Megelégittetem a Te ábrázatoddal, midőn felserkenek.“ Zsolt. 17:15.

    „Szálljon elménk fel magasra a fenségnek szárnyain,
    S ne  borongjon földi élet alacsony, rút árnyain.
    Félre a függöny redőit! Nézzen messzebbre szemünk!
    Az  örökkévalóságnak örvendjen tekintetünk!

Istenről, Krisztusról, a jelen és mult méltó szentjeiről, a mennyei örökségről, Krisztussal együttvaló jövőbeli munkánk áldottságáról, az isteni terv nagyszerüségéről és kegyességéről s jelen földi munkánk végeztével Krisztushoz való gyüjtetésünk dicsőségéről és áldásáról való gondolataink töltsék el elménket és sugalmazzák szivünket. És ezekhez az elmélkedéseinkhez hadd nyerjük hozzá Istennel való személyi közösségünk és egyesülésünk kedvezését és áldásait imádság, az ige tanulmányozása és istentiszteletre és dicséretre való gyülekezéseink által. Z.'95-251 R1885:6

JUNIUS 14. 

„Isten ellene áll a kevélynek, az alázatosnak pedig megadja kegyelmét.“ 1. Pét. 5:5.

Szerelmeseim, mindenekfelett őrizzük megy alázatosságunkat. Isten csak akkor használhat bennünket biztonsággal a magunk érdekében, ha kicsinyek vagyunk a saját szemünkben. Mindazonáltal Isten nem véd meg bennünket a hűség mindenféle próbájától. Tehát ha ma némi felmagasztalásban részesit, s sikernek némi biztatását adja neked az Ő szolgálatában, fogadd alázattal, szeliden, megemlékezvén méltatlanságodról, élégtelenségedről, ha csak Isten nem méltóztatik általad munkálni. Hasonlóképen légy készen arra is, hogy holnap megalázásokat fogadj el, mint amelyek szükségesek fegyelmezésedre és jellemed kellő egyensulyozására. Ha a ma megalázásában a tegnapi siker emléke töprenkedővé tesz, vigyázz! Ugy tetszik, lelkileg még nem fejlődtél ki oly teljesen, mint kellene! Z.'96-19 R1920:5

JUNIUS 15. 

„És szerzek veletek örökkévaló szövetséget, a Dávidnak igért állandó irgalmasságaimat.“ 55:3.

Akik éhezik és szomjazzék az igazságot, akiknek lelke ugy szomjazik Istenhez, mint szarvas a forrás vizére; akik megtalálván Istent, magukat Neki szentelték s elnyerték a Szentlélek kenetét, tanuságot tévén lelkükkel, hogy ők az Isten gyermekei; akik továbbá, mint felkentek, fellelik magukban az igaz fiuság méltó jellemvonásait: a hűséget, az odaadást, a buzgóságot, a kitartást a bátorságol, a méltányosságot stb. az ilyenek alkotják azt az osztályt amellyel „az Ur örökkétartó szövetséget szerzett s akiket „megilletnek a Dávidnak igért állandó irgalmasságok.“ Z.'96-29 R1936:3

JUNIUS 16. 

„Semmi dorgátás sem látszik most örvendetesnek, hanem szomoruságosnak; mindazonáltal végtére az igazságnak csendes gyümölcsét adja azoknak, kik abban gyakorolták magukat.“ Zsid. 12:11.

Az ilyen fegyelem alatt szelidül a lélek ahhoz a szerető alázgfossághoz, mely megnyugvással mondja „Mindent meglehetek, mindent el tudok viselni Krisztus által, aki erőt ad nekem.“ Amint a régi természet salakja fokozatosan elfogy s az arany hovatovább nyilvánvalóvá lesz, az ilyen drága lelkek mind kevesebbé lesznek szerető urunk szemében. Annyira kedvesek, hogy minden szomoruságukban az Ur hozzájuk közeledik, hogy támogassa és jelenlétével felvidámitsa őket. És a szomoruságnak legsötétebb árnyai is az emlékezet megszentelt nyugvó helyeivé válnak, hol a Nap csillaga a legfényesebben ragyog. Z.'96-44 R1944:4

JUNIUS 17.

„Kicsoda szenvedheti el az Ő eljővetelének napját? És kicsoda állhat meg, mikor Ő megjelenik? Ő olyan, mint á tisztitó tüz és ugy fog ülni, mint az ezüstnek olvasztója és tisztitója.“ Mal. 3:2, 3.

A nagy Tisztitó vigyázva ügyel, hogy jellemed drága fémje hogy tükrözi az Ő képét? Világosan szólva, minden megpróbáltatáskor figyeli, hogy miféle befolyások irányitják cselekedeteinket: vajion meglévő előnyök, világi érdekek, személyes barátság, földi szeretetek, mint a férji, hitvesi, gyermekek iránt való szeretet, a jómód és a békesség minden áron való kedvelése? Vagy ellenkezően az Igazság és az igazságosság tiszta elvei irányitanak bennünket? Hogy vajjon buzgalommal, kitartással és minden fáradság és szenvedés árán védjük ezeket az elveket s ilymódon megharcoljuk a jó hit harcát a legkeserübb végig, a halálig is? '96-45 R1944:5

JUNIUS 18.

„Öröm teljessége van a Te jelenlétedben és gyönyörüségek vannak a Te jobbod felől mindenkor.“ Zsolt. 16:11.

Akárhol vagyunk, az Ur jelenlétében teljes öröm van. Hadd ápoljuk hát az Urral való ismeretségünket, mind közelebb igyekezvén Hozzá imádságban az Ő drága igéje tanulmányozásában, elmélkedéssel minden jóságáról, gondviselő szeretetéről, kegyelmének megnyilvánulásáról bölcsességéről és drága igéreteiről, melyek mind szentbizonyosak a Jézus Krisztusban. Ilymódon közeledjünk Istenhez és Ő is közeledik hozzánk (Jak. 4:8): megnyilvánitja Magát nekünk és velünk fog lakozni.

Valóban Isten akarata az, hogy minden gyermeke boldog legyen Őbenne és mindig örvendezzenek: és ha valaki nélkülözi ezt az áldást, elnyerje és éljen majd az Ő kiváltságaiban. Z.'96-54 R1949:5

JUNIUS 19.

Világosság (Igazság) vétetett az igaznak; és vigasság (az Igazság örömei) az igazszivü embernek.“ Zsolt 97:11.

Isten igaz gyermekei szeretik az Igazságot, mert rokonságba vannak vele... Mikor megtalálták az Igazságot s felismerték annak értékét, méltatják és elmélkednek felette... Azt mondják: Olyan, mint Isten: dicsőséges jóságánek megnyilvánulása, szerető, jóakaró, bölcs és igazságos jellemének visszfénye.“ Ennélfogva szeretik az Igazságot és Istent, ki adta azt; felhalmozzák szivükben, ismét és ismét ujra tanulják; s ahogy belepillantanak s megcsodálják arányát és szépségét, igyekeznek a szépségnek ugyanerre a zsinormértékére szabni jellemüket és törekszenek másoknak is ajánlani szóval és viselkedéssel az Igazságot, hogy azok is megáldassanak általa. Z.'96-55 R1950:1

JUNIUS 20.

„Ne szeressétek a világot, sem azokat a dolgokat, melyek a világban vannak. Ha valaki szereti a világot, nincsen abban az Atyának szerelme.“ I. Ján. 12:15.

A világgal barátkozni annyi, mint eszméivel összhangban viselkedni s életmódunkat hozzászabni. Ebben az értelemben ne szeressük a világot, hanem álljunk külön tőle és legyünk ellenkezésben vele. Az ilyképen elénkbe szabott út bizonyos tekintetben nehéz és magános út, de egyszersmind a békének és boldogságnak egyetlen útja. Ez a világ az ő vágyaival hamar eltünik; üres, elégtelen és esetleg szerencsétlenségre és romlásra vezet, de akik örömüket lelik az Ur utjában, azok áldott közösségben és egyességben élnek Vele. Örömeik olyan forrásból fakadnak, melyet a világ meg nem ért. Kiemelkedőbb magaslaton élnek, tisztább levegőt lélegzenek és szentebb, édesebb barátságot élveznek, mint amilyent a világ képes felejánlani. Z.'96-67 R1956:4

JUNIUS 21. 

„Tanuljatok Tőlem, mert Én szelid vagyok és alázatos szivü.“ Máté. 11:29.

Valóban a szelid és higgadt lélekben van a nyugalom titka. Szelidnek lenni annyit tesz, mint a türelem kegyelmét ápolni, az Isten akaratában való szelid megnyugvás, az Ő szeretetében, gondoskodásában, irányitó tanácsában és őrködő gondviselésében való kitartó bizodalom kegyelmét: és törhetetlenül haladni ezen a pályán jó és rossz állapotban, azaz kedvező és kedvezőtlen kö­rülmények között.
    Hadd igyekezzenek Isten szerelmes gyermekei mindinkább Krisztus szelid és türelmes szellemét utánozni, elfogadván Isten gondviselését, engedelmeskedvén parancsainak és vezetésének, miként Őmaga is tette és felfegyvereztetvén azzal az erővel, melyet csak Ő tud és akar adni azoknak, akik vállalják az Ő igáját és tanulnak Tőle. Z.'96-79 R1962:1

JUNIUS 22.

„Megkivántatik a sáfárokban, hogy mindenik hűnek találtassék... „Mindenkinek különféle képessége szerint.“ l. Kor. 4:2; Máté 25:15.

A „mérték mindenkire nézve egyenlő lévén, alkal­masan jelzi az isteni kegyelem amaz áldását, mely Isten egész népével közös a megigazulást. Más adományok külömböznek mennyiségben, a mi természetes alkalmainknak megfelelően és általában mind az Atyától vannak, pl. az Ige és a Lélek. De megigazulásuk, noha az Atya tervelése, mégis Jézustól való adomány, mert drága vérével fizetett érte. Az egy „mérték mindenkit egy szinvonalra helyez s mindenkire nézve lehetővé teszi, hogy buzgóságát megmutassa áldozatai által. De a „talentumok, mindenkinek képessége szerint osztatván, az Isten szolgálatára való alkalmakat jelentik, a birtokukban levő képességek szerint. Lehetnek ezek a nevelés, a pénz, a befolyás, az egészség, az idő, a modor, vagy a lángelme talentumai azoknak Isten szolgálatában való felhasználására adatott alkalmakkal egyetemben. Z.'96-99 Z.'07-63 R1972:6 R3948:6

JÚNIUS 23.

„Az aki jó földbe kapja a magot, az aki hallgatja az igét és megérti azt: és ez gyümölscöt hoz és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely harminc annyit.“ Máté 13:23.

A termékenység különböző mértékei, a harmincszoros, a hatvanszoros és százszoros, valamint az öt talentum és tiz gira inkább a legyőzendő akadályok különbözőségeit, mint a kegyelem eszközeivel való élésben megnyilvánuló hitetlenséget jelenti. Némelyek hosszasan és kitartóan dolgozhatnak csekély eredménnyel, mig másoknál, mert elhatározóbb akaratuak és nagyobb kitartásuak, ugyanaz az erőfeszités nagy dolgokat mivel. Némelyek elbotlások és esetleges visszacsuszamlások által, melyek után ugyan mindig talpraugranak, időt és alkalmakat veszitenek, melyek sosem lesznek pótolhatók többé, noha megbocsátásban részesülnek és visszahelyeztetnek az isteni kegyelembe s azután buzgalommal és türelemmel rohannak a végcélig. Z.'96-99 R1973:3


JUNIUS 24. 

„Hogyha fiak, tehát örökösök is; Istennek örökösei és Krisztus társörökösei, hogy Ővele együtt dicsőüljünk is, ha Ővele együtt szenvedünk.“ Róm. 8:17.

Olvasván az Atyának ránk vonatkozó terveit a Mesterrel való bánásban példázott akaratának fényénél, mindjárt megállapithatjuk, hogy Istennek nincs szándékában, hogy a kintól, a megprobáltatástól és a szenvedésektől megvédjen minket és hogy a kényelem virágos nyoszolyáján vigyen be győzedelmesen a dicsőségben. Valóban pályánknak egészen ellenkezőnek kell lennie, ha Annak nyomdokában akarunk járni, akit Isten nemcsak megváltásul küldött az egész világ büneiért, hanem azért is, hogy mintaképe legyen az Egyháznak, amely az Ő Teste. Ezt jól megtanulván az isteni tervből, megtanuljuk általa azt is, hogy nem szabad várnunk és nem szabad kérnünk mentességet a kintól és a zaklatástól, melyet Isten bölcsessége avégre rendelt, hogy a dicsőségre vezető ösvény legyen. Z.'96-151 R2000:2

JUNIUS 25.

„A könyörgésekben állhatatosak legyetek, vigyázván azokban hálaadással.“ Kol. 4:2.

A hitnek és türelemnek minden megpróbáltatása egy alkalom a megigért segitségért való könyörgésre. A győzelem elnyerésének minden elszalasztása uj alkalom a bocsánatért, nemkülönben az isteni áldásért való könyörgésre, hogy gyengeségünk leckéje mélyen bevésődvén elménkbe, a következő hasonló megpróbáltatások alkalmával készségesen használjuk a megigért segitő kegyelmet.“ Minden magunkon vett győzelem is alkalmat szolgáltat a könyörgésre, hogy ne legyünk kevélyek és elbizakodottak, hanem alázatosak és éberek á nagy Ellenféltől jövő ujabb támaddással szemben. Az Igazságnak hozott minden szolgálat és alkalom a könyörgésre hálául a nagy Király szolgálatának kiváltságáért és hogy szenvedhettünk az Ő ügyért. Egyszersmind ok arra is, hogy szolgálatának és kegyelme okos felhasználásának további alkalmaiért is imádkozzunk. Z.'96-163 R2006:1

JUNIUS 26. 

„Annakokáért, atyámfiai, szentek, a mennyei elhivásnak részesei, gondoljátok meg a mi vallásunknak apostolát és Főpapját a Krisztus Jézust.“ Zsid. 3:1.

Isten azt akarja, hogy „Krisztus Testé-nek minden tagiát megihlesse a világ fogyatékosságainak érzése abból a célból, hogy mikor a Királyságra felmagasztaltatnak s mint királyi papság, meg fogják itélni a világot, legyenek gyöngédek, részvevők és nemeslelküek. Urunk és Mestetünk, akiben a bukott emberi nem fogyatkozásainak egyike sem volt meg, hanem szent, ártatlan és a bünösöktől távolálló volt, kénytelen volt az emberektől átvenni gyengeségeiket és fogyatékosságaikat, hogy Őt is áthassa gyengeségeink érzése s legyen hűséges Főpap. Teljesen józanészellenes lenne feltételezni, hogy azok a leckék, amelyek neki szükségesek voltak a Főpapság tisztjére való előkészitésre, feleslegesek az alpapoknak, kik el vannak hiva arra, hogy Vele szenvedjenek és uralkodjanak. Z.'96-208 R2029:5

JUNIUS 27.

„Aki pedig minket megerősit a Krisztusban veletek együtt és aki minket megkent, az Isten az, ki meg is pecsételt minket.“ II Kor. 9:21, 22.

Az uj teremtmény pecsétje, vagyis jele a Krisztus Lelkének birtoka. Ennek a szent Léleknek a megnyilvánulása háromszoros: 1. Az Isten iránt való mindenekfelett álló szeretet és az ügyének való örvendetes odaadás még szenvedés árán is. 2. A testvérek iránt való önzetlen, nemes és tiszta szeretet, üdvük kivánása, mely mindig kész arra, hogy velük jót tegyen. 3. A világ iránt való szeretet és rokonérzés, mely a kinálkozó alkalom szerint jó cselekedetre sarkal s arra a vágyra és törekvésre késztet, hogy mindig minden emberrel békében éljünk. Z.'96-212 R2032:3

JUNIUS 28.

„Ne légy bölcs magad szemében; féljed az Urat és távozz a gonosztól.“ Péld. 3:7.

Nincs veszedelmesebb dolog Isten gyermekére nézve, mint az önhittség Ez eltorlaszolja az igaz haladás és a sziv átalakitásának útját és megakadályozza a másoknak való őszinte használást, főképen az Isten szolgálatában való hasznosságot. Az Ő igéje is azt mondja: „Isten ellene áll a kevélynek, de kegyelmét megmutatja az aláza-­ tosnak.“ Az önhittség helyett a bölcsesség a magunk iránt való bizalmatlanságot parancsolja, megemlékezvén gyengeségeinkről és tökéletlenségeinkről és annálinkább tisztelvén Istent és bizván Benne. Ez mindennél teljesebb fokban megerősit bennünket és képessé tesz bukott állapotunk rosszaságából kivergődni. Z.'96-263 R2060:6

JUNIUS 29.

„Boldogok a tiszta szivüek, mert ők meglátják Istent.“ Máté 5:8.

A „fisztaszivüség nem a viselkedésnek, a beszédnek és a gondolatnak a tökéletességét jelenti, hanem a mindezekre irányuló szándék tökéletességét. Vágyunknak, törekvéseinknek a tökéletességre kell irányulnia gon­dolatban, szóban és cselekedetben egyaránt. Az előttünk álló mérték, mellyel szivünknek, akaratunknak teljes egyetértésben kell lennie az isteni mérték: „Legyetek tökéletesek, amiképen Atyátok is tökéletes a mennyekben.“ (Máté 5:48.) Isten nem adott alacsonyabb mértéket elibénk, mint ezt az abszolut tökéletességet, de egyben kegyelemről, irgatomról és békéről is gondoskodott Krisztus által arra az esetre, ha nyomdokaiban akarunk járni. A szivnek ez a tisztasága már egy a keskeny ösvényen megtett lényeg és lépések közül. Z.'00-71 R2587:5

JUNIUS 30.

„Az aratás idején meghagyom az aratóknak; Takarjátok a gabonát az Én csürömbe.“ Máté 13:30

Az idő rövid; az arató munka nagy; a munkások kevesen vannak; időnk megszentelt, dolgoznunk kell tehát mig a meghivás napja tart, tudván, hogy eljön majd egy éjszaka, amikor senki sem fog tudni dolgozni. Életünket egészen a halálig megszenteltük. A nagy Ur megbizott bennünket az aratással, hogy keressük az igaz „gabonát és gyüjtsük az Ő csürébe. Lehete időnk a társadalmi tetszelgések közönségességeire és világiasságaira? Ellenkezőleg arra kell szoritanunk magunkat, hogy csak kevés ügyet vessünk ezekre a dolgokra és törtessünk elé a cél irányában. Szivvel kell elköteleznünk magunkat a ránkbizott nagy feladatra, ha elakarjuk nyerni Mesterünk helyeslését: Jól van jámbor és hiv szolgám.“ Z.'00-234 R2675:2

 

 

January - February - March - April - May - June - July
August - September - October - November - December Index

Return to Hungarian Home Page

Illustrated 1st Volume
in 31 Languages
 Home Page Contact Information