M  E  N  N  Y  E  I     M  A  N  N  A

[188]

 Az  Urnak  tett Fogadalom.

   1.  Atyák, ki a mennyekben vagy megszenteltessék a Te neved, Orszáod jöjjön szivembe mindinkáb és inkáb és akaratod legyen meg halandó testemben.  Bizva megigért kegvelmed segitségében, hogy megsegitesz a szükség minden idején Urunk Jézus Kriszius tal, a kövelkező Fogadalmat teszem.

   2.  Naponként megemlékezem a mennyei kegyelem Trónusánál az arató munka általános ügyeiről, különösképen arról a részesedésről, melyet kiváltságos jogon élvezek ebben a munkában.

   3.  Fogadom, hogy lehetőség szerint még gondosabban fogom vizsgálni gondolataimat, szavaimat és cselekedeteimet azzal a szándékkal, hogy még inkább alkalmas legyek Néked és a Te kedves Nyájadnak való szolgálatra.

   4.  Fogadom, Neked, hogy élesen ellentállok mindennek, mi a spiritizmussal és okkultizmussal rokon a megemlékezve arról, hogy két Mester van, ellentállok minden észszerü módon a fenti cselvetéseknek, mert az Ellenségtől valók.

   5.  Fogadom lovábbá, hogy az alább következő kivételekől ellekinitve, mindenütt és mindenkor az ellenkező nemüekkel szemben magànyban úgy viselkedem mint nyilvánossàg előtt — az Ur népe gyülekezelének jelenlétében.

   6.  És annyira, amennyire észszerüen lehetséges, kerülni fogom, hogy egy szobában magamra maradjak másnemü személlyel, anélkül, hogy az ajtöt tàrva ne hagynám.

   7.  Kivetelek férfitestvérekre nézne: feleség, gyerme” kek, anya és természetes növérek.  Nőtestvérekre nézve: férj, gyermekek, atya és természeles fivérek.

[189]

Melléklet  a fogadalomhoz.

   Megemlékezvén lsten hivásáröl:  Gyüjtsétek előmbe szenteimet, kik sövetséget teltek velem önfeláldozàsuk felajánlása által, (Zsolt: 50: 5), ejhatároztam, hogy — mint az ő felszenteltje — segedelme igénybe vételével, örömmel állom meg fogadásómat s adom halálra a test vágyait, hogy a mennyei örökségnek részesévé lehesek hű Megváltóm örökös lársaságában.

   Iparkodni fogok mindenkivel szeretetteljesen eljárni, nem önmagamnak tetszeni és saját  tetszeni és saját tisztességemet keresni, hanem Istent akarom tisztelni és Neki akarok tetszeni.  Előrelàtó leszek szivemben dicsérni Uramat, hogy mindenki részére legyen szavam áldás és gyógybalzsam.  Igyekezni fogok hű és igazságos lenni az Urhoz, a testvérekhez és mindenkihez, kivel csak érintkezni fogok, és pedig nem csak nagyobb dolgok alkalmával, hanem az élet legkisebb dolgaiban is.  Az Isten gondoskodásában és vezetésében bizva, hogy  a legnagyobb jólétemre fog szolgáltatni Isten minden dolgot, igyekezni fogok nemcsak arra, hogy tiszta legyen szivem, hanem minden félelmet elégedetlenségel, zugolódást, csüggedési vissza fogok magamtól utasitani; sem zugolódni, sem panaszkodni nem fogok afelett, mit Isten gondoskodása, intézkedése bocsájt én reám.

   Hitben, bizalomban megàllva jöjjön aminek jönni kell!

[192]

FÜGGELÉK

IMÁDSÁG.

   ,,Nem csak ők, hanem mi is, kik Léleknek zsengéjét vettük, mi magunk magunkban fohászkodunk, a fiuságot vàrván tudniilik a mi testünknek váltságát,“—Róm. 8: 23

   Az Ur népének nem szabad fitogtatniok nehézségeiket és siratniok sorsukat. Ellenkezőleg övék a kegyelem trónusa s Isten igéjének tanitásai kioktatják őket afelől, hogy a jelen rossz állapotok miért vannak megengedve egyáltalán;  és hogyan, mikor és miért közeledik az idő, mikor a könnyek letörőltetnek minden orcáról és nem lesz több sóhajtás, kiabálás és meghalás.  A világ előtt való fohászkodás helyétt inkább örvendezzenek tehát és hangoztassák Annak dicséretét, aki elhivott bennünket a sötétségből az ő csudálatos világosságára.  Rokonszenvünk a szegény világ iránt, amely nélkülözi ezeket az előnyöket, ilymódon annyira rákésztet bennünket az evangyélium hirdetesére, hogy a saját magunk fàjdalmai elnyomatnak —részben el felejtjük azokat.

BÉKESSÉGES  TÜRÉS

   ,,Mindent cselekedjetek zugolódás nélkül.“—Fil. 2: 14.

   Mindannyiunkban lehetnek természetes hajlandóságok arra, hogy bánkódjunk, zugolódjunk, keseregjünk a csapások miatt, melyek az Igazság szolgálatában ránk szakadnak.  De amint mind inkább és inkább kifejlődik mennyei jellemünk, az Ur bizonyára elvárja tőlünk, hogy hovatovább megközelitsük a mértéket, amelyet előnkbe tüzött.  Eszerint a mérték szerint a jelen megpróbáltatásai és nehézsegei nagyon is kiegyenlitődnek és ellensulyoztatnak az ő igéretei által és Lelkének tanuságtétele által arra nézve, hogy mindezek a dolgok együttesen a mi javunkat munkáljàk, kieszközölvén részünkre a nagyobb dicsőséget az arra való elékészittetésünk által.

[193]

JÓKEDV.

   ,,Isten szereti a jókedvii adakozót.“—2 Kor. 9: 7.

   Nemcsak pénzkérdésekben — amit általánosan értelmezik — igaz ez. Hanem Istenek és az ő ügyének szóló apró áldozatok és felajánlások tekintetében is,  Ha tetszeni akarunk az Urnak, gyarapodni kegyelmében és a Hozzà való közelségben, szivünket mindinkább és inkább a Neki kedves állapotba kell hoznunk t. i. a bensőség, a jókedv és minden adható szolgálatra készségesség állapotába.  Sok keresztyénnek az okoz zavart, hogy nincsenek tisztába azzal, hogy micsoda nagy kiváltságot élvezünk mi ezen Evangyéliumi Korszak részéről azáltal, hogy megvan engedve apró áldozatokat és önmegtagadásokat felajánlanunk az Urnak azon biztos tudattal, hogy tökéletlen cselekedeteink elfogadhatókkà válnak Krisztus által.

TISZTASÁG.

   ,,Ne legyen közösségtek a sötétségnek ama haszontalan cselekedeteivel, hanem inkább feddjétek azokat.“—Eféz. 5: 11

   Ha a bünt megfedjük, legyen ez a feddésünk mindig mindennapi életünk eleven példaadása és intelmei által, amelyek mint fénylő világosságok, jómodorral, egy-egy pillantással, hanghordozással és szelid beavatkozással igyekezzenek visszatartani mindent, ami a sötétség és a bün felé törekszik.  ,,Ugy regyogtassátok fényeteket az emberek előtt, hogy akik látják jócselekedeteiteket, dicsőitsék az Atyát mennyekben.“  Alkalomadtán nagyon helyénvaló, sok esetben meg éppen kötelességünk,  hogy a sötétséggel ellentétben szóljunk, vagy cselekedjünk.  Mindazonáltal az istenes élet világossága, mely tanuságot tesz az lgazság mellett s a Szentlelket nyilvánitja meg, a leghatékonyabb feddése a bünnek, ami csak megvalósitható.

[194]

DICSÉRET

   ,,Uj éneket ada számba, a mi Istenünk dicséretét.“—Zsolt. 40: 4.

   Az Ur Lelkével való eltelés nemcsak ajkakkal való, hanem szivbeli énekekre és örvendezésekre is indit, melyek felfrissitik, megerősitik; a magasba vonják as éneklőt, de a hallgatót is.  A szivnek ez az ,,új ének“ az, amely a keresztyént az őt körülvevőktől különállóvá és különbözővé teszi.  Minthogy a szivben van, az ajkon is kell lennie, de hatással kell lennie az élet minden ügyére, mert lehetetlen, hogy csak szóval mondjuk azokat a dolgokat, melyek oly csodálatosan felrepitették és megfrissitették lelkünket.

SEGITÖ  KÉSZSÉG.

   ,,Ha egy tag szenved, minden tag egyetemben szenved vele, ha egy tag megtiszieltetik, vele együtt örül minden tag.“—1. Kor. 12: 26.

   Minden tag készségesen cselekszik aszarint, ahogy harmoniában van a fejjel s annak a tegok iránt való szeretet-szellemével.  Gyakran megesik, hogy emberi testünkben a kéz oly gyorsan nyulik ki a megsértett tag védelmére, hogy szinte érthetetlen, hogy előbb hir ment volna a fejhez s a kéz csak utólagosan, a fej utasitására mivelné a segitséget.  Szakasztott úgu vam Kriszius Testének tagjaival is.  Azok, akik teljes érintkezésben és rokonérzésben vannak a Fejjel, az Urral, olyan nagy mértékben ,,egy szellemüek“  Vele oly aggodalmas pontossàggal mivelik akaratàt, s annyira értesülve vannak szàndékáról, hogy sokszor szinte úgy látszik, mintha gépiesen cselekednének a szóval, cselekedettel, vagy másképen való segedelem nyujtásban azoknak, akikkel érintkezésben vannak.

T Á R G Y M U T Z T Ó

 A ,,MENNYEI  MANNÁ“-HOZ

JELLEM.

A GONOSZ.

HIT.

ARATÁS.

SZIV.

TUDÁS.

SZERETET.

AZ IGAZSÁG  HIRDETÉSÉNEK  MÓDSZEREI

ENGEDELMESSÉ

BÉKE

LÉLEK

TALENTUMOK.

KISÉRTÉSEK.

 A  NYELV

AZ  IGAZSÁG

GONDOLAT

HÁBORUSÁG

SZAVAK