Fontos, hogy nemcsak a Sátor szerkezetéről és butorzatáról, valamint ezek jelentőségéről nyerjünk tiszta fogalmat, hanem, hogy tudjunk valamit az azokban szereplőkről és jelképi fontosságukról is.

A pusztában való utazás ábrázolta a fáradtságos zarándok-útat, melyet sokan tesznek meg, keresve az igért kanaáni megpihenést:  „Jöjjetek hozzám és én megnyugosztlak titeket.“  Valamint a jelképben, úgy a valóságban is, az igért kanaáni megpihenés nincs távol, ha Isten gyermekeiben van elég hit, hogy fölmenjenek és egyszer bejussanak.  Isten bőven gondoskodott róluk;  és mégis sokan utaznak a bün pusztaságában, keresve megpihenést és nem találva azt, mert nem hisznek Isten igéreteiben.  Némelyek ilyképpen hosszú ideig vándorolnak és némelyek sohasem lépnek be a kanaáni megpihenésbe (23) hitetlenségük miatt.  De mig a testszerinti Izraelt igy sok más módon használták a lelki Izrael jelképezésére, mégis, amint mi most megvizsgáljuk a Sátorhoz való vonatkozásában, egy teljesen különböző jelkép.  Itt Izrael jelképezte az egész világ emberiségét.

Egyszóval:  Izráel, valamint a Sátor, a papok és az áldozatok, egy jelkép volt.  És a mi ott tétetett jelképben Izráellel és érte, az Krisztus első eljövetele óta magasabb fokozaton és nagyobb mértékben eszközöltetik, miután az utóbbi a valóság, melynek az előbbi a jelképe, vagyis árnyéka volt.

Valamint Izráel jelképezte a világot, ugy a Léviták jelképezték a „hitnek háznépét”, vagyis mindekit, kik hittek Jézusban és az ö váltságában. A Papság, mint testület egy fő, vagyis a főpap alatt jelképezte a „kicsiny sereget“, mely az ő fejével, vagyis a főpappal királyi papságot képez, melyből a jelen időben való feláldozás után Istennek királyai és papjai lesznek és uralkodnak a földön. (Jelenések 5:10)  Igy tekintve a dolgokat, látjuk Jézust a Főpapnak, nem az Áron rendjéből való papnak, mely csak jelképe volt egy magasztosabb és nagyszerübb hivatásnak vagy rendnek, hanem a valódi papság fejének, melynek a többiek csakis képletei voltak.  (Zsidók 3:1;  4:14)  Az Ároni papság főképen Krisztus alázatosságát és szenvedéseit jelképezte és kevésbé az ő jövendő dicsőségét, Melkisédek lévén a jelképe Krisztusnak, mint királyi papságnak.

Péter apostol kimutatta, hogy kiket jelképezett az Áron papsága, mikor azokhoz szólva, kik megszenteltettek, ezeket mondja: „Ti szent papság vagytok . . . kik elfogadható áldozatot áldoztok az Istennek a Jézus Krisztus által.“ „Ti királyi papság vagytok.“ (1 Péter 1:2, 2:5, 9)  Ők mindnyájan az igazságnak szolgái, habár nem is valamennyien prédikátorok és hittudományi doktorok, mégis mindeniknek ki kell vennie részét az önfeláldozásból, mielőtt méltónak ismertetnék el, hogy társörökös legyen Krisztussal.  Csakis azoknak igértetett, hogy ő vele fognak uralkodni, akik vele szenvednek.—Rómabeliek 8:17.

A papságnak, e „kicsiny-seregnek“ Feje, vagyis Főpapja, a mi Urunk Jézus, ismételten emlitve volt az apostolok által.  De mi csak egyet idézünk: „Szent Atyafiak  („királyi papság“), a mennyei hivatásnak részesei, gondoljátok meg a mi vallásunknak (a mi papi rendünknek) Apostolát és Főpapját, a Krisztus Jézust.“ – Zsidók 3:1.

A mint most áttérünk a jelképi papság beiktatása megvizsgálására észrevegyük, hogy a Lévi törzse (kik jelképei velamennyi megigazult hivőnek), létezett, mielőtt a papság megálapittatott. Igy az ellenjelképben, a „Királyi Papság“ kezdődött Jézusnak, a Főpapnak fölkenetésével (az ő megkeresztelésével Lukács 3:22;  Cselekedetek 10:38);  de hivök, kik a Krisztusban való hit által megigaultak már jóval az előtt éltek. Például Ábrahám hitt Istenben, és hite által megigazult. (Róm. 4:2,3)

A PAPSÁG

Jó lesz megfigyelni, hogy minden szertartásnál, mely a papság fölszentelésére és működésére vonatkozik, a Főpap volt az első és igy az ellenjelképi, valódi papságban Jézus volt az első – a Vezér, Előfutár – aki világosan tanitotta, hogy őt senki sem előzte meg. Látjuk tehát, hogy a pátriárkák és a próféták közül egyik sem tartozik a „kicsinysereghez“, „királyi-papsághoz“, kik másképen  „a Menyasszonynak“,  „a Bárány feleségének“ vannak hiva.  Bár ök jelentékenyen megáldattak, mint Isten szolgái, szolgálatuk még sem oly nagyszerüen magasztos mint a papoké, sem dicsőségük nem oly nagy, mindazáltal jövőbeli működésük és dicsőségük nyilvánvalóan jelentékeny lesz.

És bár minden hűséges hivő (Lévita) az örök élet birtokosa lészen, ugy szintén a világ is („Izráel tábora” által, képviselve), ha elfogadja azt a Milleniumi Kor alatt, mégis csak a papság, mely követi Vezérét az élethez vezető keskeny ösvényen, – föláldozva az emberi érdekeket és igy keresve dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot  (Rómabeliek 2:7), fog bármikor is birtokosa lenni az élet ama korlátlan mértékének, mely halhatatlanságnak neveztetik, és melyet eredetileg csak a [26] Jehova Isten és a föltámadás óta, a mi Urunk Jézus Krisztus birt. – Lásd „Az Isteni terv a korszakokban“ X. XI. fejezeteit.

A FÖLKENETÉS

A törvény szerint a fölkenés az a szertartás volt, mellyel a papokat az ő szolgálatukba iktatták. Ők hivatalukra egy különös olajjal kenettek föl, melyet „szent fölkenő olajnak“ hivtak, melyet csakis a papoknál használtak, törvénybe ütköző lévén, hogy az bárkinek is a birtokában legyen vagy azt készitse.  (2 Mózes 30:25-33, 38)  Ez az olaj jelképezte a szent szellemtől való elfogadást, mely által mi, a valódi „királyi-papság“ megpecsételtettünk, mint Isten fiai. Csakis a megszenteltek, a papok kenhetők fel ily módon.

Áron, a jelképes Főpap ábrázolta Jézust, a Főt és az egyházat, mint amely együttesen alkotta az ő teste tagjait, a nagy ellenjelképes valódi Főpapot. Mivel Áron szintén csak bűnös ember volt, hasonlóan másokhoz, meg kellett mosakodni, hogy méltóan ábrázolja az ellenjelkép, Jézus tisztaságát, ki nem ismert bűnt és az ő egyházáét, mely meg lett tisztitva az ő drágalátos vérével és viznek fürdőjével az ige által. – Efézus 5:26.

A fehér-vászon „kabát“ ábrázolta a Főpap tisztaságát, mig himzése mutatta ama tiszta jellem kinövekedését a kegyelem cselekedeteiben.

A „süveg“, egy keskeny, finom, fehér vászondarab  (jelképezve az igazlelküséget). A homlok körül viselték, melyhez az aranylemez, vagy „korona“ egy kék csipkével volt erősitve, mutatván, hogy a korona jogszerint az övé.

Az aranylemezre ez volt fölirva: „Szentség az Űrnak“; ilyképen hirdetve, hogy ez a Főpap teljesen Isten szándékai megvalósitásának szenteli magát.  Az arany-korona szintén hirdette királyi méltóságát: Krisztus „pap lesz az ő trónján“, „örökkévaló pap  Melkisédek rendje szerint.“ – Zakariás 6:13; Zsoltár 110:4;  Zsidók 7:17.

A „Lenből készült őv“ jelezte az igazságos szolgát, a vászon ábrázolta az igazságot, az őv a szolgaságot.

A kék „Felső öltözet“ ábrázolta az ő hűségét.  A rojtja aranycsengőkből és gránátalmákból készült.  A gránátalma egy ritka, különös, választott gyümölcs, mely mutatta, hogy a Megváltó áldozati munkájának hűséges elvégzése gazdag gyümölcsöt terem, nevezetesen az emberi faj elvesztett élete megváltását termi.  Az arany-csengők jelezték, hogy mikor a mi Főpapunk dicsőségben és ékességben jelenik meg, az ő áldozati munkájának gyümölcse mindenki előtt nyilvánvalóvá lesz:  kihirdettetik az egész világnak, mint a képletben hirdették a csengők Izraelnek.  Ezt jelzi a közeli hasonlatosság: a csengők terelik a figyelmet a gyümölcsre. [28]

Az „Efód“, ügyesen és szépen közbeszőtt bibor, kék, skarlát, fehér és arany szálakból szőtt szövetből készült.  Két részből állot:  az egyik elől, a másik hátul csüngött le.  E két részt két arany-kapocs fűzte össze, melyek a vállakon nyugodtak.

Az efód jelképezte a két nagy Szövetséget. Az Ábrahámi Szövetséget jelképezte az elől lecsüngő rész és az ujszövetséget jelképezte a hátso rész, mutatva, hogy mindkettő a mi Főpapunktól függ.  Mindkét Szövetség reá nehezedik; ha ő nem tartja fel őket, ha ő leroskad és nem hajtja végre azok föltételeit és követeléseit, leesnek a földre, meghiusulnak.  De, hála Istennek, e Szövetségeket egyesitik és erősen hozzáerősitik az arany-kapcsok (isteni hatalom), valamint hozzákötik a „különös ővvel“, a zsineggel, mely ugyanoly anyagból készült, mint az efód.

A másik rész hiányos, kivéve  a mennyiben a Mennyei Atya látja betelkesedését a jövőben: mert az Ábrahámi-szövetség igérte Ábrahám magvának kifejlődését, ki által az új-szövetség meg fog áldani minden népeket és ez a mag még nem teljes.  Igaz, hogy a mi Urunk a Jézus Krisztus a mag, de Isten előre látta és megjövendölte a nagyobb lelki magot, mely magába foglalja a testet, az egyházat a Fejjel.  (Gal. 3:16, 29) És az apostol útal reá, hogy Ábrahám földi magva is részesedni fog a világ megáldási munkájában, azonban a lelki Izráel a valódi mag, amint irva van, hogy „a szolgálóleány fia nem lészen örökös a szabados fiával.“ – Gal. 4:22-31.

Ami Ábrahám testi magvát illeti és annak bizonyitására, hogy ők nem lesznek a papság tagjai, ki a megáldást fogja eszközölni, az apostol ezeket mondja: „Az evangéliomra  (a Szövetség lelki részére) nézve, ők (a testszerinti mag) ellenségek ti érettetek, de a választásra nézve Isten (mégis) szereti őket az Atyákért.  Mert az Istennek ajándékai és az ő hivatalai olyanok, hogy soha azokat meg nem bánja.  Mert ez az én Szövetségem vélük: eljő Sionból  (a lelki egyházból)  a Szabaditó (ez a nagy Főpap, a Szövetség szolgája, – Jézus, a Fej és a „kicsiny sereg“, az ő teste)  és elveszi a Jákóbnak bűneit, Ők lesznek az elsők, kik megáldatnak a lelki, vagyis valódi mag által és [32] később pedig együttműködő társakká lesznek. – Rómabeliek 11:26-29.

Nekik előbb az igazságossághoz kell megtérniök, és azután lesznek eszközzé, kik által a lelki mag működni fog az egész emberiség igért megáldása körül, igazsággal és kegyelemmel.

A skárlát, kék, bibor stb., melyek az Efódot képezték, jelezték a két Szövetség föltételeit. A skárlát mutatja, hogy Isten miképen gondoskodott a megváltásról az Ádámi átok alól a vér váltságdija által, a fehér-vászon jelzi az embernek az eredeti tisztaságába való visszahelyezését. A kék kilátásba helyezi számára a segitséget, képességet, hogy hűségesen őrizze meg igazságos jellemét.  A bibor hirdeti az ország királyi hatalmának közreműködését.  Mindezek az áldások összeszőve biztosittatnak a fölkent pap isteni hatalma által, melyet a közbeszőtt arany-fonál ábrázol.  Ilyképen Isten mindkét szövetséget az emberekhez való viszonyukban olyan egyénre alapitotta, aki elég erős és kész végrehajtani a dicső, megigért szövetségi áldásokat a „kellő időben.“

Mikor Izrael nézte ezeket (nem látván a titkos [33] (összeköttetést), az Ábrahámnak adott szövetség és „a törvény – mely 430 esztendővel később jött“ – között, mind egy volt előtte. De Pál megmutatja nekünk, hogy két része, két magva van e Szövetségnek:  a lelki és a természeti, és hogy a Szövetség és törvény különböztek egymástól, „azért a hitből, hogy erős legyen az igéret az egész magnak, nem csak annak, aki a törvényből vagyon, hanem annak is, aki a hitből vagyon.“ – Róm. 4:16.

A Törvényt jelképező mellvas a Főpap öltözékének legszebb részei közé tartozott.  Ugyanabból az anyagból készült, mint az Efód. Volt benne aranyba foglalva tizenkét drágakő, melyekbe bele volt vésve a tizenkét törzs neve.

Ez a mellvas két arasz hosszú és egy arasz széles volt, közepén összehajtva, vagyis egy arasz hosszú és egy arasz széles, mikor össze volt hajtva.  A terjedelme egy arasz, mutatta, hogy Isten törvénye teljes mértéke egy tökéletes ember képességének.  Az ember Jézus Krisztus tökéletes lévén, az egyedüli volt, ki valaha sértetlenül tartotta be Isten tökéletes Törvényét, mig azoknak,  kik a „kicsiny-sereget“, az ő testét képezik, az ő igazsága számitva van nekik és igy joggal mondhatják: „a Törvény igazságossága beteljesedett bennünk!“

Az a körülmény, hogy dupla volt, és hogy a részek egyenlő nagyságuak és méretüek voltak, ábrázolta a törvény betüjét és szellemét. A külső rész tartalmazta a drágaköveket és az aranyláncon az Efód arany kapcsain függött. 

A külső rész ábrázolja a törvény szellemét, mely beteljesedett bennünk, „kik nem test szerint járunk, hanem lélek szerint.“ (Róm. 8:4)   A kettő valójában egy, ha jól megnézzük, mégis csak a külső részen vannak a drágakövek.

Minthogy a tiszta arany az Isteni dolgok jelképe, az a körülmény, hogy a Törvény eme része aranyláncon, az aranykapcsokról függ le, azt látszik tanitani, hogy a Törvény Isteni és mi tudjuk azt is, hogy isteni segitséggel vagyunk képesek járni, nem test szerint, hanem lélek szerint.  A Törvénynek ez a jelensége, az mely a „drágaköveket“ viseli aranyba foglalva, ábrázolja az igazi Izraelt, az Úr „kicsiny-nyáját.“ „És lesznek nekem azon a napon, amelyen az én igéretem megteljesitem, kiváltképen való népemmé, ezt mondja a Seregeknek Ura.“  (Malakiás 3:17)  Ilyképen be lévén foglalva aranyba (az isteni természetbe) és fentartva az isteni igéretek aranyláncával, nem csuda, hogy „a törvény igazsága betöltetett bennünk. “ – Rómabeliek 8:1, 4.

Amint Áron ott állott azokban a gyönyörü ruhákban, melyek oly jellegzetesek voltak és föl volt kenve a szent olajjal, az ő feje ábrázolta Jézust, a Papság Fejét, mig a teste ábrázolta az egyházat, mely Krisztusban teljes. Mily megható és jelentékeny jelképe a világ Főpapjának, aki mocsoktalan és föl van ruházva hatalommal és tekintéllyel, hogy betöltse Jehova szövetségeit.

AZ ALSÓ PAPSÁG – „AZ Ő TESTE“

Az alsó papság gyolcs-ruhába öltözködött és ővet viselt.  Öltözetük ábrázolta Jézus igazságát, mely nekünk van számitva, mig ővük minket ábrázol, mint az igazság szolgáit.  A Főpap hason ruházatot viselt az áldozás ideje alatt (az Engesztelés napján) és a dicsőséges ruhákat az engesztelés végeztével vette magára.

A PAP FÖLKENÉSE

Valamint Áron fejére szentolaj töltetett, ugy a mi Fejünk, az Úr Jézus, föl lett kenve az ellenjelképes olajjal – a Szent Szellemmel, – mikor harminc éves volt a Jordán vizében, az ő fölszentelése idején. Ott kenettetett fel „az örömnek olajával társai fölé“, mint Fő, összes örököstársai fölött.  A lélek egy „mértéke“ adatik minden tagnak, aki ilyképpen fölszenteltetik, de „az Isten neki nem mértékkel adja az ő lelkét.“  (János 3:34) János látta és följegyezte, hogy a mi Főpapunk ilyképpen kenetett föl és Péter is bizonyitja: „Miképen a Názáreti Jézust az Isten megkente Szent Lélekel és hatalommal.“ – János 1:32; Lukács 4:1; Csel. 10:38.

(*1) 2 Mózes 30:30 Áron és az ő fiai felkenésére vonatkozik.  Ennek értelme az, hogy amikor valaki a főpap hivatalába következett, azt is ép ugy fel kellett kenni, mint kezdetben Áront.

A fölkenés olaját csupán a Főre öntötték.  Az alantas papokat nem kenték föl egyenként. Őket a Főpap teste tagjainak ismerték el és a fölkenetésben csakis általa, mint fejük által részesültek.  Ezért az ellenjelképi papok is csupán Krisztus lelkében részesednek és csakis azok, kik Jézus Krisztusban vannak, részesülnek a fölkenésben, mely megpecsételi mindazokat, kik el fognak ismertetni Isten igéretei örököseinek és örökös-társaknak Jézus Krisztussal, Urukkal. – Efézus 1:13, 14; 4:30. [36]

 Az olaj „lefolyt az ő – a Főpap ruháján“, mint a 133.  Zsoltár 2-ik versében olvassuk  ilyképen ábrázolva hogy részesednek Krisztus testének összes tagjai ugyanabban a fölkenési olajban Fejük után.  „A kenet, melyet ti elvettetek ő tőle, megmarad tibennetek.“  (1 János 2:27)  Ez az olaj kezdte elérni a testet Pünkösd napján és folyt az Evangéliumi korszakon keresztül fölkenve mindazokat, kik igazán megkeresztelkedtek a Krisztusban és az ő Fejükkel lesznek az Istennek papjai és uralkodnak ezer esztendeig. – Jel. 20:6.

De ne feledjük, hogy mi a nagy Szabaditot isteni szempontból látjuk és vele le pillantottunk az ő megnyilatkozása idejéig, - a milleniumi kor hajnalhasadásáig,  - mikor valamennyi tag a testbe fogadtatik, mikor a „szent olaj“ lefolyik „az ő ruházatának köntösén“, fölkenve minden tagot.  (3 Mózes 10:7) 

Tartalom - Előszó - Fejezet 1 - Fejezet 2 - Fejezet 3 - Fejezet 4 - Fejezet 5 - Fejezet 6 - Fejezet 7 -  Mutató