VI. FEJEZET AZ „ENGESZTELŐ NAPOT” KÖVETŐ ÁLDOZATOK. Ezek a Milleniumi alatti megtérés, fogadalom és szövetség jelképei. — A nép égő áldozatai, béke áldozat, étel áldozat, bün és vétség áldozat. — Mint a jeképek mutatják, a nemi kűlömbség meg szünik.  (105) 243Előbbi keirásunkban szándékosan mellőztük egyes érdekes részletek magyarázatát, mivel azok most már jobban érthetők azok által, akik beható tanulmányozás által világosabb értelmet nyertek a Sátor általános tervéről, az abban levő szolgálatokról és annak képletes jelentőségéről. 244A „pitvar“-ban levő és a fehér függönyöket tartó oszlopok a megigazult hivőket képviselték. A pitvar vagy udvar—mint már láttuk—a megigazultakat jelképezte. Az itt levő oszlopok fából, tehát romlandó anyagból voltak. Ez jelzi, hogy azon osztály tagjai, melyre ez vonatkozik, tényleg nem tökéletes emberi lények (Jézust kivéve), mivel az emberi tökéletesség a réz által van jelképezve. Azoknak az oszlopoknak rézből kellett lenniök, vagy azzal kellett benonva lenniök, hogy az emberi tökéletességet megfelelően ábrázolhassák. De bár fából voltak, ezért rézalapzatokra voltak helyezve, mely azt tanitja, hogy bár ez osztály tagjai tényleg tökéletlenek voltak, azonban a nekik tulajdonitott Krisztusi érdem folytán helyzetük a tökéletes emberi lényekhez hasonló. Másképen lehetetlen volna a hit által való megigazulást világosabban feltüntetni. 245A fehér függönyök, melyek ez oszlopok által voltak fenntartva, képezték az „udvart“ s ugyanazon megigazulásra vagy tisztaságra céloztak. Igy a megigazultaknak folytonosan fenn kell tartaniok a világ (a tabor) előtt a tiszta lenvásznat, mely Krisztus igazságosságát, (106) mint az ő takarójukat jelzi.—Filippi 3:9. 246 Az ezüst-horgok, melyek a függönyöket az oszlopokhoz erősitették, az igazságot szimbolizálták. A megigazult hivők, kik az „udvarban“ levő oszlopok által voltak képviselve, valóban és igazán állithatják, hogy Krisztus igazságossága minden tökéletlenségüket eltakarja. (2 Mózes 27:11-17; 1 János 1:7) Viszont ők, csakis az igazság segélyével képesek megigazulásukat fenntartani. 247Az ajtófélfák a Sátor bejáratánál, a Szentély ajtajánál az „első fügöny“ által voltak eltakarva. Ezek teljesen különbözők voltak az udvar oszlopaitól és jelezték az újteremtményeket Krisztusban, a felszentelt szenteket új életük szempontjából, mig a pitvarban lévő oszlopok a felszentelt hivőket ábrázolták megigazult testük szempontjából. Láttuk, hogy egy hivő felszentelésének Isten részéről való elfogadása az út a „Szentélybe, az út az élet uj voltába“ Krisztusban—mennyei reménységek, kilátások és törekvések. Ezért ezek az oszlopok kell, hogy illusztrálják a változást. És ugy is van, mert ezek arannyal voltak bevonva, jelképül az isteni dolgoknak. Hogy réztalapzatokba voltak helyezve, jelzi, hogy „e kincsünk (a jövőbeli isteni élet) földi edényben van“ (2 Korinthusbeliek 4:7), vagyis új életünk még mindig  a megigazult emberiségünk, alapján nyugszik. Ez, mint emlékszünk rá, teljesen megfelel annak, mit a Szentély“ jelképezésében találtunk, tudniillik, hogy a mi helyünk vagy állásunk, mint ujteremtményeké, nem lett tökéletessé.—2 Mózes 26:37. 248A Szentek-szentélyében levő ajtófélfák mindjárt a második függönyön belül voltak és azokat jelképezték, kik a testi halandóságon (a függönyön) át a tökéletes szellemi állapotba jutottak. Az oszlopoknak ilyetén elhelyezése teljesen ennek az illusztrálására szolgált. Arrannyal voltak bevonva, mely jelképezi (107) az isteni természetet, de ezek nem réztalapzatba voltak helyezve: nem pihentek emberi állapoton. Ezek ezüst (valóság, igazság) talapzatba voltak helyezve. Helyzetük, mintha ezt mondaná: Mikor e függönyön belül juttok, tökéletesek, valóban és igazán újteremtések lesztek.—2 Mózes 26:32. 249Az arany-asztal,—melyen a Szentélyben a szentkenyerek állottak—az egyházat egészben jelképezte, belefoglalva Jézust, az apostolokat és az öszszes felszentelteket Krisztusban, kik az „élet igéje hirdetésében szolgáltak.“ (Filippibeliek 2:16) Az igazi eghyáz nagy munkája a jelen korszakban: táplálni, megerősiteni és felvilágositani mindazokat, kik a felszentelt szellemi állapotba jutnak. A Krisztus menyasszonyának el kell készitenie magát. (Jelenések 19:7) A jelen korszakban bizonyságul lenni a világnak, csak másodrendü cél és közbeeső dolog. A világ teljes megáldása Isten rendelt idejében fog bekövetkezni, mikor az evangéliumi-kor (az ellenjelképes engesztelési-nap) a bűnért való áldozataival végetér. 250Az aranygyertyatartó, mely az arany-asztallal szemben állot, és mindazoknak, kik a „Szentély“-ben voltak világitott, egy darab aranyból volt kiverve. Hét ága volt és mindegyik egy-egy lámpát tartott, összesen hét lámpát, mely egy tökéletes vagy teljes számot képez, Ez a teljes egyházat jelképezte a Fejtől, Jézustól le, belefoglalva a „kis sereg“-nek utolsó tagját, kiket a föld népe közül hiv ki az Úr, hogy az isteni (arany) természetnek részesei legyenek.  Urunk ezt mondá: „A hét gyertyatartó, mit láttál, a hét gyülekezetek“ (Jelenések 1:20), az a gyülekezet vagy egyház, melynek hét időszaka vagy fejlődési ideje a kisázsiai hét gyülekezet által volt jelképezve. (Jelenések 1:11) Valóban azon gyertyatartó az „elsőszülöttek“ gyülekezetét jelképezte—nem a névleges, hanem a valódi egyház tagjait, kiknek nevök beirattak mennyben—az igazi lámpahordozókat—a „királyi papságot.“ (108) 251E gyertyatartó formája gyönyörü művészi munka volt: egy gyümölcs és egy virág követték egymást, jelképezve az igaz egyházat, mely gyönyörü és termékeny is az elsőtől kezdve az utolsóig. A lámpa része minden ág tetején mandula formáju volt, melynek jelentőségét megtudjuk, midőn Áron vesszejének az értelmét fogjuk vizsgálni. 252A lámpából kisúgárzó fény olajfának az olajából, tört vagy finomitott olajból készült, és a lámpák minden éjjel égve tartattak. (2 Mózes 27:21; 30:7,8; 3 Mózes 24:3; 2 Krónika 13:11) Ez az olaj jelképe a szent szellemnek és fénye szent felvilágosodást jelzett—az igazság szellemét. A lámpa fénye csakis a papoknak szolgált, mert hiszen másoknak soha sem engedtetett meg ezt látniok s igy hasznát venniök. Igy volt jelezve az isteni szellem vagy elme, mely arra adatott, hogy az egyházat az Isten mélységes dolgaiban felvilágositsa, mi a természetes embertől teljesen el van rejtve (1 Korinthusbeliek 2:14), még ha erkölcsileg derék és nemes ember is az. Senkinek, csak a valóban felszentelt „királyi papság“-nak van megengedve, hogy ezen mélyebb világosságba betekintsen, mely a „Szentély“-ben van elrejtve. A papoknak (a Krisztus felszentelt testének) mindenkor lehetséges a „Szentély“ előjogaiba való bemenetel és ez rendelve van részükre.—Zsidók 9:6. 253A főpapnak—Áronnak és a szolgálatban őt követő fiainak az égő kanócokat és a lámpákat minden reggel és este meg kellett gyujtani, továbbá megtisztitani és megtölteni. Épen igy a mi Főpapunk naponkint mindig jobban és jobban megtölt bennünket a Krisztus szellemével és letisztitja a test salakját a kanócot, melyen keresztül a szent szellem működik. A tény, hogy a lámpák éjjel égve maradtak, ábrázolhatja Isten igéjének a világosságát ezen evangéliumi korszak éjszakájának az ideje alatt, a mely ige „mint sötét helyen világitó szövétnek, mig a nappal virrad.“—2 Péter 1:19. (109) AZ ELLENJELKÉPES LEVITÁK 254Más, mint az Engesztelési-napokon, Lévi leszármazottjai részesedtek a szolgálat kötelességeiben és előjogaiban a pusztai Szövetség-sátora tekintetében. Valóban a léviták sokat végeztek az épitménnyel kapcsolatos dolgok tekintetében, ugy Izrael táborozása, mint menetelése idejében. Azonban gondosan szem előtt tartandó, hogy egy levitának sem volt semmiféle szerepe az Engesztelési-nap szertartásaiban, hogya egyben pap sem volt; ezért bármit is jelképeztek a leviták, bizonyos osztálynak vagy osztályoknak kellett kapniok az isteni áldásokat és tevékenykedniök Isten szolgálatában az ellenjelképes Engesztelési-nap az evangéliumi korszak után. 255Hogyha mi a leviták szót használjuk, magától értetődik, hogy más levitákra történik utalás, mint a papságra, amely rend vagy család szintén a levitai törzsből való volt. Lévinek három fia volt: Gerson, Kohát és Merári. (4 Mózes 3:17) Kohát egyik fia volt Ámrám, Mózes és Áron atyja. Az utóbbi isteni irányitás mellett a papok Ároni rendje fejévé lett. (110) 256Lévi összes fiai a Szövetség-sátora közelében a legelőkelőbb helyeket kapták. Gerson családja a szent keritéstől nyugatra ütötte fel sátorát; északra a Meráriták táborztak; mig délen Kohát fiai helyezkedtek el. Mózes és Áron, Kohát unokái voltak, de közvetlenül a Szövetségsátora bejáratánál keletre voltak elhelyezve, mert egy külön felkenés által el voltak választva testvéreiktől, hogy az áldozati munkát végezzék, különösen az Engesztelés-napi áldozatokat, amelyek a különleges „bűnáldozatokat“ alkották.—4 Mózes 3:23-38. 257Egyetlen lévita családnak sem volt örökrésze az országban (4 Mózes 18:23) és ők ábrázolják mindazokat, akik igaz szivbeli felszenteléssel átadják magukat Jehovának, hogy folyton az ő akaratát és szolgálatát teljesitsék. A lévitáktól tovább kifelé volt az általános tabor, amely az önfejü, önakaratos állapotot ábrázolja, amely helyről vétettek a bűnáldozat bakjai. Ádám atyában az egész világ otthagyta az isteni kegy vagy az Istennel való összhang állapotát és olyan útra lépett, ahol az önakarat sokkal jobban érvényesült, mint Isten akaratja. Jézus, mint tökéletes ember, az udvar állapotban született és éles ellentétben földi király elődjéhez, nem engedte meg, hogy még a legfájdalmasabb és a legmegalázóbb önfeláldozás árán is eltérittessék a tökéletes hűségtől és az isteni akarathoz való ragaszkodásától. „Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magma akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.“ (János 6:38) Majd ismét: „Ime itt vagyok (a könyv fejezetében irva van rólam (bőven épen ezekben a jelképekben), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.“—Zsidók 10:7. 258Ahelyett, hogy áldozatai folytán eltávolodott volna Isten kegyétől, ahelyett, hogy valóban „megvert és lesujtott“ lett volna, az áldozatra való ezen alkalmat Jézus úgy tekintette, mint az Úr különös kedvezését és azért gyönyörködni tudott az Atya akaratának (111) a teljesitésében. Belépett a Szentéllyel való szorosabb közösségbe és bőségesen tiszteltetik és jutalmaztatik a Szentek-szentében. 259Az emberek közül azok, akik a tábor állapotában születtek, akik hallottak valamit Istenhez Jézus Krisztus által való közeledés alkalmairól, akik elhatározták, hogy elhagyják az önakarat állapotát, és akik Jehova akaratát veszik vezetőikül,—nincsenek valami sokan. De azok között is, akik magukra vállalják az ő akarata teljesitését, nem mindannyian teszik meg azt, amit igértek, mert Jehova akarata ezen ellenjelképes Engesztelési-napra áldozatot jelent. Amint már láttuk a bűnbak vizsgálatánál, egy bizonyos osztály megkisérli a megalkuvás utjára lépést, azért nem találkozhatnak az Úr teljes helyeslésével, noha szeretik az igazságosságot. 260Ha az áldozati nap elmult, ezek a kevésbé hűségesek kegyelmes gondoskodást találnak majd az életre és tevékenységre, kapcsolatosan Isten sátorával, amelyet ő majd az emberek között fog felállitani. (Celekedetek 15:16) Szellemi lények lesznek, de nem isteni természetüek. Jól ábrázolják őket a Merariták—Merari keserüséget jelent, amint hogy a nagysokaság osztályához tartozóknak sok szellemi keserüségen kell átmenniök, mikor látják majd, hogy elvesztették a halhatatlanság nagy jutalmát és mikor át lesznek adva a Sátánnak a test elpusztitása végett.—Jelenések 7:9,13-17; 1 Korinthusbeliek 5:5. 261Mi a vörös-üsző tipusában is látjuk, hogy a hit e nemes hősei, akik akkor éltek, mielőtt a Krisztusban elfogadható áldozat korszaka kezdődött, hogyan „nyertek bizonyságot affelől, hogy kedvesek voltak Istennek.“ (Zsidók 11:5) Hogyha ebben az evangéliumi korszakban éltek volna, bizonyára hűséges követői lettek volna Jézus nyomdokainak. Ezek valóban a hűség mintaképei gyanánt vannak elénk állitva. (Jakab 5:10) A „minden népek megáldásának eljövendő korszakában ezek a régi kiváló emberek (112) különösen megtisztelő állásokat fognak elfoglalni, mint „fejedelmek az egész földön“ (Zsoltár 45:17), miután a „jobb feltámadás“ előjogában részesültek, amely nem a módozat tekintetében előnyösebb annál, amit más hithű emberek kapnak a Messiás uralmának a végén, hanem előnyösebb az időre nézve—meg lesz nekik a tökéletes testük, mikor a koporsóból előhivatnak. Ezek a hűséges szolgák (papok) Istenre vonatkozó dolgokban jól vannak ábrázolva a Kohati ták által, délen, mert Kohát szövetségest vagy bajtársat jelent. 262Keleten Ámrám (a nagyon felmagasztalt) családja jelképezi a kicsiny sereg papi családját. Ugy a jelképben, mint az ellenjelképben ennek a családnak van teljes megbizása az összes vallási dolgokban: testvéreik, valamennyi többi lévita tisztelendő segitőik vagy szolgáik. 263Ez a három osztály: az Amrámiták, Kohatiták és a Meráriták, azt a három osztályt ábrázolja, melynek tagjai meg fogják tapasztalni az „élet feltámadását.“ (János 5:29) Mindnyájan fel vannak szentelve, mindnyájan elhagyták a tábort, az önakarat állapotát és meg lesz az előjoguk, hogy szolgáljanak az ellenjelképes Szövetség-sátor elrendezésében, vagyis az isteni akarat állapotában. Azonban van egy másik osztály, amely ki fog fejlődni az „itéleti feltámadásban.“ Ezek a Gersoniták, akik a jelképes Szövetségsátora épitményétől nyugatra voltak elhelyezve. Ezek ábrázolják a Milleniumi korszak juh-osztályát. Isten szolgálatának szentelik magukat és az ő akaratának bennük és általuk való teljesitésének. Az emberiség közül azok, akik állhatatosan megmaradnak a tabor állapotában, és akik inkább testi akaratuknak és kedvteléseiknek élnek, mint Jehova akartának, le fognak  vágatni az utolsó próbán. Ezek lesznek a kecskék, a makzcsok. 264Megjegyzendő, hogy a léviták közül senkinek sem volt örökrésze az országban. Ez nem jelenti azt, (113) hogy nem érdekelnék őket a világ dolgai; mert épen ellenkezőleg mindezek a léviták a legmélységesebben lesznek érdekelve annak a boldogulásában és egyeseknek közülök földi természetü örökrészei lesznek. Azonban amijük lesz, azt meg fogják tartani az Úr részére. Ők azt szent megbizásnak fogják tekinteni, visszagondolva elődjüknek, Ádámnak a hibájára, amikor elmulasztotta értékelni a felelősségének az ünnepélyességét, ammellyel Istennek tartozott kis birodalmáért, a földért.—3 Mózes 25:23. 265Az Ámrámiták, a papi, az áldozó-osztály az elsők, akiket az igazságosság fölkelő napjának a súgarai megáldanak. A Kohatiták és Meráriták a következők, akikhez a világosság és melegség jótékony áldásai és kegyei eljutnak; mig a Gersoniták, akik sokáig voltak Isten egyházának az árnyékában, várakoznak Isten fiainak dicsőséges megnyilatkozására és teljességére. Kellő időben ők is meg fognak áldatni, mert Jézus Krisztus váltságul dta magát mindenekért.—1 Timotheus 2:6. 266Nagyon lehetséges, hogy a Gersoniták a zsidó népet ábrázolják, akik „szerettetnek az „Atyák“ kedvéért.“ (Rómabeliek 11:28) E nézet némi támaszt talál Jakab apostol ihletett kijelentésében, mikor ezt mondotta: „Ezek után megtérek és felépitem a Dávidnak leomlott sátorát és annak omladékait helyreállitom és ismét felállitom azt. Hogy megkeresse az embereknek többi része (mind a zsidók, mely előzően nem áldattak meg, mint a szellemi mag) az Urat és (ezenkivül még) a pogányok mindnyájan (a fold összes többi nemzetei), akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, aki mindezeket megcselekszi.“ (Cselekedetek 15:16,17; Hoseás 9:11,12) Ezek a szavak, mintha azt a benyomást keltenék, hogy e pogányok (még azon más nemzetbeliek is, akik mostan a „puszta“ állapotában vannak, de akik esetleg megszentelődés által bejutnak az isteni családba és igy Jehova nevén neveztetnek majd) el lesznek [114] választva Ábrahám vérségi ágától. Lehet, hogy e szavaknak ez az értelme, és akkor a föld népei, még hogyha egyesültek is az isteni áldásokkal Izrael által, miután megtanultak Isten útján járni (Esaiás 2:4), Izrael nagyobb tábora által vannak ábrázolva. Vagy ezt a nézetet kell elfogadni, vagy pedig a Tábor (a pusztához hasonlóan a pogány tudatlanság állapota) a végén el kell, hogy távolittassék a képről, mert senki, aki az önakaratot követi, nem nyerheti el az örökkétartó életet. 267Az aranyoltár a „Szentélyben" ugy látszik a „kis sereget" jelzi, a felszentelt egyházat a mai áldozati állapotban. Ezen oltárról száll fel a jó illat, mely Jézus Krisztus által kedves az Isten előtt. Ez a füszer ábrázolja a megpróbáltatásra való készséges, a papi osztály részéről készséges szolgálatot, dicséretet, készséges engedelmességet, értékelést és hálaadást mindenben, mit az Isten dicsőségére tehetnek. Akik ilyképen áldoznak Istennek tetsző jóillatot (1 Péter 2:5), nagyon közel jutnak mennyei Atyjukhoz — közel a függönyhöz, mely elválasztja a „Szentek-szentétől" és ha kérelmeik vannak, azt jóillattal felajánl­hatják, mely „a szenteknek könyörgések." (Jelenések 8:3) Az ilyen papoknak imái Istennél hatásosak. Urunk folytonosan égni hagyta ezt a jóillatot és ezért mondhatta: „Tudom, hogy Te meghallgatsz engem mindenkor." (János 11:42) Épen igy az alpapok is az ő testének tagjai mindig meghallgattatnak, ha a hit, szeretet és az Isten iránti engedelmesség jóillatát folytonosan az oltáron tartják. Senki sem várhatja, hogy kérése meghallgattassék, aki nem olyképen tartja meg az ő szövetségét. Ha megmaradtok énbenneun és az én beszédim (tanitásaim) ti bennetek, kérjetek, amit akartok és meg lesz néktek. (1 János 15:7) A Krisztus tanitásai világos megértéséből észszerüen következik, hogy kéréseinkben és várakozá­sainkban hiábavalót és olyat, ami Isten tervével ellenkezik — ne kérjänk. Ez a Szentirásban világosan [115] ki van mutatva de amit nagyon ritkán figyelnek még. 268Az előbb megfigyelt képletekből láttunk valamit a „Szentek-szente" (a tökéletes isteni természetből) dicsőségből, melyhez ember nem közelithet (1 Timotheus 6:16), de amelyhez az „ujteremtmények Krisztusban", kik részesei az isteni természetnek, végre mégis eljutnak, midőn a jóillatu áldozat, a Krisztus egész teste, a „királyi papság" be lesz fejezve; és a jóillat füstfelhője megelőzve őket, Jehova elé jut, hogy igy a függönyön belül élhessenek és Isten előtt Krisztus által kedvesek legyenek. A „SZENTEK-SZENTÉLYÉBEN" 269A Szentek-szentélyének egyetlen butorzata a szövetség- vagy máskép a „bizonyságtétel ládája" volt. (Zsidók 9:2, 3) A láda neve azt sugallja, hogy ezáltal Jehova tervének összefoglalását illusztrálta, melyet magában elhatározott teremtésének megkezdése előtt — még mielőtt tervének legkezdetlegesebb fejlődése kezdetét vette volna. Ez képviselte Istennek örök végzését — az ő kegylmének előre elrendelt határozatát az emberiségre vonatkozólag Krisztusban, (a Fej és testben) az „elrejtett titkot." (Bibliai Tanulmány 1 kötet; 5. Tanulmány) Ez tehát Jézus Krisztust és az ő menyasszonyát, „a kis sereget" jelzi, akik az isteni természetnek részesei lesznek, felruházva hatalommal és nagy dicsőséggel, — amely mennyei hivatásuk jutalma — az öröm, mely Urunk és testének minden tagjai elé tétetett. 270Mint előbb emlitettük, ez a láda négyszögletü, arannyal bevont volt, az isteni természetet jelezve, mely a megdicsőült egyháznak megadatik. Tartalma a tizparancsolat két táblája (5 Mózes 31:24), Áron kivirágzott vesszeje (4 Mózes 17:8) és a mannát tartó aranyveder. (2 Mózes 16:32) A törvény mutatta, miként fogja Krisztus Isten tökéletes törvényének minden követelményét teljesiteni és egyben azt is, hogy [116] ő, mint a törvény végrehajtója, törvényes felhatal­mazással lesz felruházva. 271A törvény igazságossága tényleg betöltetett a mi Fejünkben és számiltólagosan minden újteremt­ményben a Krisztusban, „akik nem a test, hanem a lélek szerint járnak", vagyis, akik az új elmének engedelmeskedve járnak. (Rómabeliek 8:1) A régi természet gyengeségei, melyet naponkint igyekezünk megöldökölni, s amely egyszer s mindenkorra a Krisztus érdeme által el van fedezve, nem számittatik az újteremtmémy rovására mindaddig, mig Krisztusban megmaradunk. 272Mivel úgy van megirva, „hogy a törvény igazságossága betölt mibennünk", igy pályánk végcélja — a tökéletesség — nekünk be van számitva, mert a szellemi tökéletesség után, vagy azon cél felé igyekezünk, amit midőn elérünk, a „Szentek-szentélye" állapotában jutunk, mely a szövetség ládájában volt képviselve. A SZÖVETSÉGLÁDA TARTALMA 273Az Áron kivirágzott vesszeje mutatta a Krisztus kiválasztott testének, a „királyi papságnak", mint az ő teste tagjainak a jellemét. (Lásd Mózes 4-ik könyve 17. részét) A kivirágzott vessző jelezte Jehova részéről Áron és fiainak elfogadását, a képletes papságot, mint egyedülieket, kik a közbenjárói s papi tisztséget végezhették. A vessző tehát a „királyi papság"-nak, a Krisztusnak — Fej és testnek — az elfogadását jelezte. A vessző kivirágzott és mandulát termett. A mandulafának egy sajátsága az, hogy a gyümölcsbimbók harmarabb jelennek meg, mint a levelek. S igy van a „királyi-papsággal" is: ők hitbeli termést hoznak a jótettekében, mielőtt az elismerés levelei láthatók volnának. 274A mannával telt aranyveder jelezte a halhatat­lanságot, mint Krisztus egyik tulajdonát Istentől. Krisztus Urunk bizonyosan erre célzott, mikor mondá: [117] „A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából." — Jelenések 2:17. 275A manna ama kenyér volt, mely mennyből szállt alá s az izráelitáknak életfenntartó eledelül szolgált. Ez az élet kenyerét képviselte, mely a világnak Istentől, Krisztus által lett készitve. De miképen az izráelitáknak, ha nem akartak szükölködni vagy éhezni, ezt a mannaszükségletet mindennap kellett szedniök, éppen úgy a világtól is megkivántatik, hogy életszükségleteit és kegyelmét folytonosan keresse, ha örökké óhajt élni. 276De azoknak, akik Krisztus örökös társaivá, a Felkent testnek tagjaivá válnak, Isten a mannának egy külön faját ajánlja fel, ugyanazt, és mégis különbözőt attól, mit mások kapnak — „az elrejtett mannát." Ennek az aranykorsóban levő mannának egy különössége az volt, hogy romolhatatlan volt, ezért megfelelően illusztrálta a halhatatlan, romolhatatlan állapotot, mely megigértetett a „Mag" minden tagjának — amely az egyház. Ama manna vagy életfenntartó eledel, mellyel az izráeliták tápláltattak, nem volt romolhatatlan, ezért naponként kellett szedni. Hasonlóképen az emberiség engedelmesei is, akik végtére valódi izráelitáknák fognak elismertetni, örök élettel lesznek megáldva, de ez feltételes lesz, táplálékhoz kötött élet, mig a „kicsiny sereg”-nek, kik a jelenlegi kedvézőtlen állapotok közlött hűségesek, „győzedelmesek", azoknak egy romolhatatlan rész adatik — halhatatlanság. (Bibliai Tanulmányok 1 kötet 198-ik lap) — Jelenések 2:17. 277Itt tehát, az aranyládában jelezve volt a dicsőség, mely az isteni Krisztusban megnyilvánul, a kivirágzott vesszőben Istennek választott papsága, a törvénytáblákban az igazságos Biró, az aranykorsóban levő romolhatatlan mannában a halhatatlanság — az isteni természet. E láda felett, mintegy fedelét képezve volt a — [118]  278„Kegyelem széke" egy tiszta aranyból készült lap, melynek mindkét végén ugyanabból az ércből kidolgozva két kérubim formája állott szétterjesztett szárnyakkal, repülésre készen. Arcukkal befelé a lap közepére néztek, amelyen állottak. A kérubok közt a „kegyelem székén", egy fénylő világosság Jehova, jelenlétét képviselte. 279Amint a szövetségláda a Krisztust képviselte, ugy a „kegyelemszéke" dicső fénye a kérubokkal egyben jelképezte Jehova Istent. „A Krisztusnak pedig Feje az Isten." (1 Korinthusbeliek 11:3) Miképen Krisztus, ugy Jehova is oly dolguk által van jelképezve, melyek az ő jellemének tulajdonságait illusztrálják. A világosság, mit a „Shekinah dicsőségének" neveztek, jelképezte Jehovát magát, aki a világegye­temnek a világossága, éppen ugy, mint Krisztus „a világ világossága." Ezt a Szentirásnak számos versei bizonyitják: „Te, ki a kérubok közt ülsz, jelenj meg fényeddel" — Zsoltár 80:1; 1 Sámuel 4:4; 2 Sámuel 6:2; Ésaiás 37:16. 280Az emberiség nem járulhat Jehova szine elé; ezért a királyi papságnak, Fej és testnek, amely Áronban volt képviselve, újteremtménnyé kell lenni, részesévé az „isteni természetnek", (az emberi természetet megfeszitve és eltemetve) mielőtt annak a felséges dicsőségnek szine előtt megkaphatják a megigért előjogokat. 281Az aranylap, mely a „kegyelem-székének" neveztetett, (helyesebben a kiengesztelés táblájának, mert a papok ezen ajánlták fel az áldozatok vérét, mely az isteni igazságot kielégitette, kiengesztelte) Jehova jellemének alapelvét — igazságát jelezte. Istennek trónja az igazságra van alapitva: „Igazság és jog a te trónod alaperőssége." — Zsoltár 89:15; Jób 36:17; 37:23; Ésaiás 56:1; Jelenések 15:3. 282Pá1 apostol a kegyelemszéke vagy a kiengesztelés táblája kifejezéseül, midőn Jézusra hivatkozott, a görög hilasterion szót használta, mondván: „Kit az [119] Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul (kegyelmi székül) ... az ő igazságának megbizonyitására ... hogy igaz legyen ő és megigazitsa azt, aki a Jézus hitéből való." (Rómabeliek 3:25, 26) Ez a gondolat teljesen összhangban van az előbb már tárgyalt dolgokkal. Az igazság, bölcsesség, szeretet és hatalom Isten tulajdonságai ép ugy, mint ama terv, mely által ezen tulajdonságok az emberiség üdvözitésére közreműködnek. De Istennek úgy tetszett, hogy szeretett Fiában, a mi Urunkban Istennek minden teljessége lakózzék és az emberiségnek megmutattassék. Ilyképen a képletben, midőn a főpap a „Szentek-szentélyéből" kijött, képviselője volt Jehova igazságának, bölcsességének, szeretetének és hatalmának az emberek előtt, képviselője az isteni kegyelemnek, megbocsátásnak és kiengesztelődésnek. Habár az isteni lény el van fátyolozva, az emberi szenn elől el van rejtve, mégis isteni tulajdonságai nyilvánvalóvá lesznek az egész emberiségnek a mi nagy Főpapunk által, aki mint élő kegyelemszéke e koraszak végén közeledni fog az emberiséghez és az isteni kegyelem gazdagiságának ismeretére fogja hozni őket. 283A két kérubim Jehova jellemének másik két elemét ábrázolta, mint ahogy az az ő igéjében föl van tárva: az isteni szeretetet és az isteni hatalmat. Ezek a tulajdonságok, aminők a szeretet és a hatalom, az igazsággal, mint alapelvvel hasonló lényegüek, ugyanegy forrásból származnak és teljes összhangban vannak egymással. Ezek mind egy darabból készültek: ezek teljesen eggyet képeznek. Sem a szeretet, sem a hatalom nem működhetik addig, mig az igazság ki nincs elégitve. Midőn ez megtörtént, akkor repülnek segiteni, felemelni és megáldani. Repülésre készen voltak, de vártak, befelé tekintve a „kegyelem széke" felé, az igazság felé, hogy megtudják, mikor kezdhetik meg működésüket. [120] 284A főpap midőn az engesztelési áldozat vérével a Szentek-szentélyébe közeledett, azt nem a kerubimokra tette. 285Nem; mert sem az isteni hatalom, sem az isteni szeretet külön nem követelhet áldozatot: ezért nem volt szükséges, hogy a főpap a kérubimokra hintse a vért. Az igazság, vagyis Istennek ez a tulajdonsága az, mely semmi szin a1att nem engedi a bűnöst büntetlenül. Az igazság volt az, amely kimondotta: „A bűnnek zsoldja a halál. Ha tehát a főpap váltságdijat fizet a bűnösökért, azt az igazság-nak kell lefizetni. Ezért volt helyénvaló eljárás a vért a „kegyelem széke" — a kiengesztelés táblájára elhinteni. 286Az egész megváltási tervet a Szeretet vezette. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát küldötte el, hogy az igazságnak megfizetve a váltságdijat, azt megválthassa. Ilyképen a Szeretet mindig működésben volt, előkészitve a megváltást, attól az időtől kezdve, mikor a bún bekövetkezett, sőt még a „világ megalapitása" előtt is. (1 Péter 1:20) A Szeretet egyengete az útat az engedetlen ember megmentésére. 287Midőn az Engesztelésnapi áldozatok a (tulok és a bak) befejeződnek a Szeretet — tervének eredményét látni kivánva — várakozik. Midőn a vérrel való meghintés megtörténik, az igazság felkiált: Elég! Elvégeztetett! Akkor érkezik el az a pillanat, mikor a szeretet és hatalom működésbe foghatnak és gyorsan fognak repülni, hogy a megváltott emberiséget megáldjak. A vér második kiöntésével a hatalom megkezdi hivatását, amely éppen oly nagyra kiterjedő, mint maga a Szeretet, ugyanazt az eszközt használva — Krisztust, a bizonyságládáját, vagyis az isteni kegyelemnek biztos letéteményesét. 288Az isteni családnak — a Fiu és az ő menyasszonyának viszonya és egysége jelképezve van a bizonyság-ládájában. Az Atyával való egyetértés egységét pedig a láda fedele jelezte, melyet az a tény bizonyit, [121] hogy a kegyelem-táblája egyrészt fedele is volt a ládának s igy egy része — a teteje, vagyis a feje volt. Amint az egyháznak az Ur Jézus Krisztus a feje, úgy a teljes Krisztusnak a feje az Isten. (1 Korinthusbeliek 11:3) Ezért az egységért imádkozott Jézus, midőn mondá:  „ ... nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nékem adtál... hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is eggyek legyenek mi bennünk, hogy (akkor) elhigyje a világ, hogy én Te tőled bocsáttattam." — János 17:9, 21. A HIBÁTLAN PAP 289Figyelemreméltó az is, hogy a papi osztály bármely tagja, akinek a szeme, keze, orra, lába vagy valami más része hibás volt, a papi hivatalt nem tölthette be, sem azok, aikiknek több kezük vagy lábujjaik voltak. 290Ez azt tanitja, hogy a megdicsőült Krisztus testében minden tag teljes lesz, nem lesz hiányos semmiben, valamint azt is, hogy abban a „kicsiny seregben" sem több, sem kevesebb nem lesz, csakis az előre tudott és elrendelt szám. Ha egyszer a Krisztus teste teljessé lesz, nem lesz további hozzáadás — nem lesz fölaleg. Mindazok tehát, kik erre a „menynyei hivatásra elhivottak, hogy a Krisztus testének különléges tagjai legyenek", és ezt elfogadták, az ő hivatásukat és választásukat, (mint a „kis sereg" tagjai) igyekezniök kell megerősiteni, hogy úgy fussanak, hogy a jutalmat elnyerhessék. Ha az ilyenek közül valamelyik gondatlan lesz és elveszti a jutalmat, valaki más nyeri el az ő helyét, mert a testnek teljesnek kell lenni: egy tag sem fog hiányozni és egygyel sem lesz több. „Vigyázz, hogy valaki el ne vegye a te koronádat." — Jelenések 3:11. [122] „AMA TITOK, MELY EL VOLT REJTVE ŐSIDŐK ÓTA ÉS NEMZETSÉGEK ÓTA (Kolosszé 1:26) 291Némelyek előtt talán feltünő, hogy a Sátor diszitései és szépségei, annak arany falai, arannyal diszitett és vésett butorai, valamint művésziesen kidolgozott függönyei annyira el voltak fedve és rejtve a nép szemei elől, hogy még a nap súgarai sem hatelhattak oda be, hogy bevilágitsák. A Szenthely egyedüli előirt világossága a lámpa fénye volt, mig a Szentek-szentében a Shekinah dicsősége fénylett. Mindezek azonban teljesen összhangban vannak azon tanulmányokkal, miket az abban teendő szolgálatokból nyertünk. Amint Isten a képletet és annak szépségeit függönyök és durva bőrök mögé rejtette, épen ugy a lelki dolgok szépségei és dicsőségei is csak azok által láthatók, kik a felszentelt „királyi papság" állapotba jutnak. Ezek egy elrejtett és dicső állapotba jutnak, mit a világ nem ismerhet és nem értékelhet. Az ő  dicső reményeik és az ő állapotuk, mint újteremtményeké embertársaik elől el van rejtve.   Tartalom - Előszó - Fejezet 1 - Fejezet 2 - Fejezet 3 -  Fejezet 4 - Fejezet 5 - Fejezet 6 - Fejezet 7 -  Mutató

Return to Hungarian Home Page