Nem kivánnád, hogy felebarátod eszét és nyelvét ellened szórt gonosz becsmérlésekre és rágalmakra használja; tehát te se cselekedj igy vele.  Az Ur törvénye azt parancsolja, hogy senki, ki az Ő szövetségében van, ne legyen vigyázatlan egyetlen rideg gyanusitó szót is kiejteni valakivel szemben.  Ha pedig bizonyos, összefüggő körülmények miatt az elme biztos tudomás hiányában gyanusitásra kényszerül, az uj lelkület veleszületett jóindulatánál fogva készségesen ellensulyozza a gyanusitásokat ellenkező feltevésekkel, mint pl. rossz értesülés, félremagyarászás lehetőség s a látszólag hibásnak adja meg a hibájában való kételkedés előnyét. Z. '99-72 R2445:3

Annyira közvetlen célzat van ebben a felszólitásban, hogy méltó arra, hogy mindenki lemásolja, aki hatást akar gyakorolni másokra azzal az igyekvéssel, hogy helyes útra terelje, készségességre, tökéletes és teljes engedelmességre, as Ur és az Igazság teljes megvellására sürgesse őket.  Ha az ilyenek nem hajlanak könnyen az engedelmességre mindjárt a hogy hitük szemei meglátták az Urat és füleik hallották az Ő hangját, kevésbé valószinü, hogy engedelmeskedjenek későkben, mikor a világ, a test és az Ördög már igy szólanak neki:  „Ne légy fulbuzgó:  légy mértéket tartó; ne szenteld magadat teljesen az Urnak; felebarátaid, ismerőseid meghibbantnak fognak gondolni s ez nagyban befolyásolja reményeidet, kilátásaidat s végül barátaidat ellenségeiddé teszi.  Bizony nagy árát fogod fizetni ennek; eredj lassabban.“ Z. '01-186 R2825:4

Ez különös jutalmuk azoknak, akik békességestüréssel futnak a cél felé a jelen időben, a laodiceai korszakban.  Mig egyfelől nem élveztük azt a kiváltságot, hogy megszabaduljunk a kisértés órájától, másfelől elnyerlük azt a kiváltságot, hogy különös ellensulyozó áldásban részesedünk annak eredményeképen, hogy az Ur paruziá-jának (jelenvalóságának) idejében élhetünk.  Elnyerhetjük az Ő barátságat, tanitását, a lelki táplálékkal való ellátottságunkat, amely a mostani „kellő időben” esedékes úgy és akkora mértékben, ahogy az elmult korszakok hivségeseinek egyike sem élvezhette azt.  De amint el kell készülve lennünk reá, ez a legnagyobb kegyelem megfelelően ki van egyenlitve az egész világra szakadó jelen kisértés óránának válogatott és szigoru megpróbáltaltásaival.  Ha valaha szükség volt békességestürésre, most van sükség reá. Z. '01-118 R2792:3

Ha az Ur megszentelt népét teljes számban el lehetne juttatni arra a pontra, hol az élet főcélja és minden jmádságuk fősulya az lenne, hogy az Ur Lelkének, a szent, ség Lelkének, az Igazság Lelkének, Krisztus Lelkének, a józan ész Lelkületének mindnagyobb mértékét nyerjék el, mekkora áldást jelentene ez!  Ha akkor aztán tusakodnának az Urral hajnalhasadtáig, az Urba való fogodzásuk egészen biztosan meghozná a kivánt áldást megadja; mindazonáltal visszatartja ezt az áldást, mig népe megtanulja azt teljesen értékelni és komolyan kivánni. Z. '01-271 R2866:1

Hadd tiszteljék mások azt, akit és amit ők akarnak; mi, akik megizleltük az Ur kegyelmes voltát, mi, akik eljutottunk az Ő ismeretére, Igéje, gondviselése és a Lélek ereje által, amelyben ismét uj életre fogantattunk – mi nem tehetünk egyebet, mint Istent tisztelnünk, Őt tisztelvén, biznunk is kell Benne egyuttal; a Benne, való bizás pedig magában foglalja azt is, hogy örömmel járjunk bármely uton, mit részünkre kijelöl; igy bizván és igy járván az Ő utján, megelégszünk bármilyen sorssal, mely osztályrészünkül jut, mivel az Ő keze az, amely vezet bennünket Legyünk továbbá bizonyosak afelől, hogy követvén a Jó Pásztort az Ő mödja szerint, végül el fogjuk érni a mennyei aklot.  Ezekben a bizásokban örömünk, békénk és szivbeli áldásaink lesznek, még zarándoklásunk házában is, mielőtt elérnők a mennyei várost. Z. '01-284 R2873:1

Az önmagunkkal való harc a legkeményebb harc és erre nézve birjuk az Ur szavait, hogy:  „Aki legyőzi a maga lelkét, (belsejét, akaratát) nagyobb, mint aki várost foglal el, mert az ilyen kellő fokig tanulta meg a valódi jellem harciasságát helyes irányban, az önfegyelem terén gyakorolni.  Csak miután jelentős tapasztalatra tettünk szert a bünnel és mimagunk önzésével való küzdelemben, a gerendának szemünkből való eltávolitásában, a szivünkben, testünkben lappangó harag, gonoszság és gyülölet leigázásában – csak azután, ennek a szigoru küzdelemnek és tapasztalatnak az eszközeivel lesz lehetségessé felkészülnünk testvéreink és felebarátaink megsegitésére bajaikban, – támogatásukra gyöngeségeik és elfogültságaik legyőzésében.“ Z. '01-295 R2878:1

Amiképen Mesterünket ok nélkül gyülölték, lehetőleg ugy történjék velünk is; a gyülölet, gonoszság, irigység, bántalmazás, mely ellenünk kiöntetik, legyen teljesen meg nem érdemelt; életünk legyen annyira tiszta, amennyire az lehetséges; amennyire képesek vagyunk, gondolataink, szavaink, cselekedeteink az Ur dicséretét fejezzék ki, az emberek iránt, főképen az Ur házanépe iránt való szeretetünkről beszéljenek.  Mikor majd az Egyház megdicsőül és az uj felmentés felavattatik, azok, akik most gyülölnek minket lőképen azért, mert az Ellenfél elvakitotta és félrevezette őket, lassanként meghajlanak előttünk, mint az Ur felkentjei előtt s nekünk meglesz az az örömünk, hogy felemelhetjük, megáldhatjuk, bátorithatjuk őket, megbocsáthatunk nekik s visszasegithetjük őket Isten képéhez és hasonlatosságához. Z. '01-300 R2881:1

Ha emlékezetünkben tarthatnók mindig azt a tényt, hogy minden kisértés, minden üldözés és életnehézség, amelyek azokra bocsáttatnak, akik az áldozat frigyére léptek az Urral, tulajdonképen arra vannak szánva, hogy megpróbálják őket, hogy próbára tétessék szerelmük annak megállapitása kedvéért, hogy vajjon jellemük szilárd és meggyökeresedett és megalapozódott az Igazságban, vagy nem – mindez a kérdéses kisértéseket, nehézségeket és megpróbáltatásokat uj fénybe helyezné előttünk és nagyban segitene kennünket a jó harc megharcolásában és a győzelemben.  Ugy szólanánk akkor:  Ha az Ur ezekkel a kicsiny megpróbaltatásokkal szeretetemet és Neki való meghódolásomat teszi mérlegre, akkor bármily csekélyek, vagy jelentősek is legyenek azolt, szorgalmasan élek velük, mint arra szolgáló alkalmakkal, hogy általuk szeretetemnek s Iránta és ügye iránt való odaadásomnak teljességét kimutassam. Z. '98-41 R2258:3

Az Ur örömét leli abban, hogy szolgálatának minden terén az alkalmak tág ajtaját nyissa fel előttünk, hogy mi készséggel és buzgósággal lépjünk be azon – iránta és ügye iránt való buzgósággal, amelyre bennünket elhivott.  Egyik feltétele ez a Nála való elfogadottságunknak.  Ha lanyhák, figyelmetlenek vagyunk az alkalmakkal szemben, ezek az alkalmak kétségtelenül elvétetnek tőlünk és másoknak adatnak, mert az Ur nagy mértékben képes arra, hogy felemelje egyiket, vagy másikat az Ő szolgálatára anélkül, hogy megalkudnék vele, vagy korlátozná szabad erkölcsi tevékenységét.  Mindkinkább és inkább becsüljük meg tehát azt a kiváltságot, amelyet azáltal élvezünk, hogy az Urnak munkatársai lehetünk, főképen ama nagy szolgálattal kapcsolatosan, melyet Urunk és Mesterünk Jézus végez es amely szolgálatban való közösségre elhivattattunk, mint az Ő Arája és társörökösei. Z. '01-317 R2888:6

Az Istennek ilymódon átadott sziv és akarat arra törekszik, hogy megismerje az isteni akaratot, megragadja Isten gondolatát s engedelmeskedjék annak szóban és cselekedetben.  Amint eléri az uj lelkületnek ezt az állapotát, elkezdődik benne az élet ujsága is minden vonatkozásban – vágyakban, reményekben, érzésekben és törekvésekben.  Ennek a célnak a kedvéért közöltetik a hivőkkel az isteni akarat és terv kijelentése:  hogy t. i. gyarapodván a tudásban, gondolkodván ezeken a dolgokon, betöltvén lelküket az isteni tervvel és akarattal – az ezekből áradó átalakitó hatás az élet minden bejáratához eljusson. Z. '01-324 R2891:1

Illik az Ur megszentelt népéhez, hogy gondosan kitisztitsák magukból a tisztátalanságokat és vigyázzanak, hogy azok ne hatoljanak be szivükbe, gondolataikba, megszivlelvén, hogy ezek a tisztátalanságok végső eredményében kisebb-nagyobb fokban beszennyezésünket eredményezik.  Aki megőrzi gondolatai tisztaságát, annak kevesebb erőfeszitésébe kerül fenntartania szavai és cselekedetei tisztaságát.  Jöjjön a tisztátalanság bármely irányból: a testtől, vagy az Ördögtől, első támadásra szüksegképen a lelkületre irányul, Ha ezen a ponton visszautasittatik, a győzelem meg van nyerve; ha nem utasitjuk vissza, nem tudhatjuk, mi lesz a következmény, amint az apostól mondja:  „A gyönyőr (bármilyennemü önző kivánság) ha megfogamzik (a lelkületben), bünt terem (kifejleszti a bünös szavakat, vagy cselekedeteket): a bün pedig, ha betelik, halált terem.“ Z. '01-325 R2891:5

Mekkora áldást jelentene a lelki izraelitákra nézve, ha jól elméjükbe vésnék ezt a leckét, hogy t. i. ha valamely dolgot végeredményében jónak tekintünk s elfogadjuk, hogy az isteni gonviselés juttatott minket erre a jó eredményre – nameslelküen, gyöngéd érzéssel és gondolattal kell viseltetnünk azok iránt, akiket a gondviselés eszközül hasnált fel erre a célra, még akkor is, ha különben ők akaratlan müködtek közre, vagy – mint József testvérei – egészen ellenkező dolgot szándékoltak.  Azok, akik képesek a napi életükre beható eseményeket és erőket igy mérlegelni, képesek lesznek arra is, hogy – mint az apostol mondja – „ujjongjanak az Urban.“  Az ilyeneknek nincs okuk az elkeseredésre, sem arra, hogy akár a Sátánt, akár szolgáit gunyolják. Z. '01-331 R2896:1

Nem mindenki tudja, de tény az, hogy a legfenségesebb tulajdonság, ami emberben lehet s amely a legtöbb áldást eredményezi, az irgalmasságnak, részvétnek és jóakaratnak Istenhez hasonló módon való gyakorlása.  Az Ur nagy sulyt helyez az irgalmasságra, mint tulajdonságra és kimondja, hogy bármily messze is jussunk a tudásban és  kegyelemben, ha nincs bennünk irgalmasság, sosem lehetünk kedvesek Előtte.  Ha nem vagyunk irgalmasok mások iránt, mennyei Alyánk sem irgalmaz nekünk.  És hogy biztos legyen afelől, hogy mi az irglmasságot nem tekintjük pusztán külső formának, a megbocsátás és jóindulat formai megnyilvánitásának Urunk alaposabban is kifejti a kérdést, mondván:  „Ha nem bocsátotok meg szivből egymásnak, a mennyei Atya sem bocsát meg nektek.“ ... Csak az irgalmas nyer irgalmat és ha nincs részünkre irgalom az Atya kezében, minden elveszett.  Mert természet szerint mi is, mint mások, a harag gyermekei vagyunk és alávetve igazságos elitélésnek. Z. '01-332; '00-70 R2896:3; R2587:1

Midőn az Ur juhainak nevezi az Ő népét, egy igen jellegzetes karaktervonást választott, amelyet bennük megnyilvánulva óhajt látni.  A juhok legszembeötlőbb jellemvonása a szelidség, kezesség, engedelmeskedés és pásztornak, akinek gondjaira teljesen rábizzák magukat... Az igazi juhnyáj figyelemmel lesi a Pásztor szavának minden hangsulyát, azaz felhalmozza szivében igéit, tanulmányozza gondviselésének intézkedéseit s ápolja az Urral való közösséget és személyes egyesülést, melyek az Ő kiváltságai.  Akik ennyire oltalmában állanak, azok nem tévedhetnek el.  „Aki követ Téged – soha el nem téved.“ Z. '02-365 R3116:2

Valami próbakőre van szükségünk, valamely dologra, amely segitsen bennünket elhatározásainkban, képessé tegye a lelkületet arra, hogy gyorsan jusson el valamely döntésre.  Ez a próbakő Isten akarata kell, hogy legyen oly értelemben, hogy észrevenni Isten akaratát valamely kérdésben annyit jelentsen, mint teljesiteni is azt, rögtön az észrevétel után... Az a képesség, hogy gyorsan és mindig az Ur akaratával egygyező helyes irányban döntsünk, bizonyos foku tapasztalatot és fegyelmet követel.  De minél gyorsabban fogunk bele, annál gyorsabban jutunk előre.  Minél határozattabban látunk neki Isten akarata megismerésének és teljesitésének, minél inkább igyekszünk kimutatni Neki, hogy gyönyörrel teljesitjük az Ő akaratát, annál jobban és gyorsabban szilárdul meg jellemünk a helyes irányban. Z. '02-42 R2950:5

Isten gondoskodott részünkre a megváltásról, amely Jézus Krisztusban van; ugyancsak Ő volt az, ki minket Magához vonzott és minden szükséges kegyelmet megigért arra, hogy a megigazulás ösyényén járjunk sőt, hogy Jézus nyomdokait kövessük az önféláldozás utján Amellett tehát, hogy félelemmel és reszketéssel – nagy gondossággal – törekszünk munkálni üdvösségünket meg a mi külön kiváltságunk annak elgondolása is, hogy a megigért kegyelem segit bennünket a szükség idején és bizhatunk abban, hogy, a megigazulásra arányuló törekvéseink kedvesek Isten előtt, ha azok Krisztus megigazulásának érdeme által mutattatnak be és hit által számittatnak be nekünk. Z. '97-147 R2154:6

Hogy helyesen járjunk az életben, hogy ugy fogadjuk a kisértéseket és az élet nehézségeit, ahogy azok ránkszakadnak és azzal a lélekkel, amit az Ur parancsol – a zaklatásban örvendő és a szenvedéseket örömnek tekintő lélekkel – ahhoz szükséges, hogy az emberektől való, tőrbeejtő félelem megszünkjék.  Az Ur tanácsa, hogy csak Jehovát féljük és ne halandó embertársainkat.  Az igaz ember vakmerő, mint az oroszlán, de kedves is, mint a galamb és szelid, mint a bárány.  Ez a különös összetétel kell, hogy meglegyen minden keresztyénben és kétségbe vonjuk, hogy valaha másutt is meg lenne telálható. Z. '02-45 R2953:1

A türelem próbája mindenesetre egyike a legszigorubb próbáknak, amelyeknek a választott Egyház, Krisztus teste alá van vetve.  Ez az a próba, amely mértékre veszi és lajstromozza minden más erény és kegyelem erejét és a kereszt egyetlen katonája sem koszoruztatik meg a győzelem babérjával, ha nem állotta ki ezt a próbát... A jelen idő csatájában, valamint minden más csatában az ellenségnek az a törekvése, hogy meglepje, hirtelen megtámádja és felboritsa az Ur népét; az egyetlen előkészület ennélfogva, amely ilyen eshetőségeket megelőzhet – a folytonos éberség és imádság s Isten teljes fegyerzetének, az Igazságnak és az Igazság szellemének felöltése. Z. '94-155 R1656

Sokféle jelentése van ennek a szónak:  „igyekezzél“ s egyedül az igyekvő találhatja meg az Istennél való kedvességhez és elfogadottsághoz vezető keskeny ösvényt.  Igyekezzél kedves lenni, tanulmányozd a tant; tanulmányozd viselkedésedet, hogy összhangban tartsd azt a tannal.  Igyekezzél magtalálni a módot, amellyel a békét és Sion boldogságát előmozdithatod s megvédheted magad és másokat a tévedés nyilaitól és a gonosz világi szellem mérgétől.  Igyekezzél teljesiteni a kereszt hűséges katonájának kötelességeit egyformán a látszólag jelentéktelen s a legderekabb és legnemesebb cselekedeteket. Z. '02-318 R3097:1

Drága Szeretteim, amiképen elgondoljuk, hogy Isten eddig is méltóknak itélt minket arra, hogy tervének tekercsébe, melynek pecsétjét az áldott Ur Jézus törte fel számunkra, betekinthessünk, azonképen igyekezzünk bebizonyitani méltó voltunkat arra is, hogy továbbra is abba bele nézhessünk s olvashassuk törvényének csodálatos dolgait.  Minden dologban e törvény iránt való hűséges engedelmességgel és odaadással bizonyitsuk be erre méltó voltunkat.  Ne becsüljük kevésre abban rejlő kiváltságunkat sem hogy méltóknak itéltettünk résztvenni abban az áldott szolgálatban, mely abban áll, hogy az isteni Igazság fényét csillogtathatjuk.  Hadd bizonyuljunk ritka értékü ékszereknek, valódi gyémántoknak, szivesen fogadván és azon szépségében másoknak is juttatván az Igazság lényét s elviselvén a legszigorubb szorongatást is, mely az Ur engedelmével ránk szakad.  Ha hűségesek vagyunk ezekben a csekély dolgokban, érdemet nyerünk a kellő időben arra is, hogy Krisztussal uralkodjunk hatalomban és nagy dicsőségben. Z. '02-333 R3104:4

Ha valaki megtisztelésre vágyik Isten részéről keresse azt Isten kijelölt utján – az alázatosság ösvényén, mert Isten az alázatosoknak adja kegyeit.  Ha az Urnak hasznára való edény, a tisztesség edénye akarsz lenni, alázd meg magad Isten hatalmas kezének sulya alatt és Ö felmagsztal téged alkalmas időben.  Ne légy sietségben, a tisztességért, hanem bármi tennivaló akad kezed ügyébe, tedd meg erődből telhetóen; kezd meg és folytasd magadban a földiedény tisztitását, hogy alkalmassá váljék az a Mester hasznára. Z. '02-319 R3097:5

Ha olyanokkal beszélünk, akiknek fülük van a hallásra s keresik az Urhoz vezető utat, meg kell gondolnunk, hogy vannak nagy válságok az emberek életében, hirtelen jött esetek, amelyekben egyetlen szó értékesebb, hathatósabb, mint száz, vagy ezer szó más alkalommal, más körülmények között.  Továbbá kitartóknak kell lennünk az Ur szolgálatában, akár alkalomszerü, akár alkalmatlan az nekünk – vidáman, készségesen kell feláldoznunk életünket a testvérekért... Mindazonáltal külömbséget kell tennünk a ránk és másokra vonatkoztatott alkalomszerütlenség között.  Hajlandóknak kell lennünk a mások szolgálatára akkor is, ha az alkalomszerütlen ránk nézve, de időszerü és alkalmas rájuk nézve.  Még az evangyéliumot sem szabad kényelmetlen alkalmakkor ráerőszakolni valakire, bármilyen megfelelő is ez az alkalom nekünk. Z. '02-381 R3124:1

Csak megerősiti az Ur népének hitét, ha megjegyzi azokat az apró eseményeket, amelyekkel az isteni gondviselés előkészitette a Megváltó születését és az evangyéliumi hirdetés terjesztését.  Ha elgondoljuk, hogy az Ur hogy gondoskodott a multban még o’y apró dolgokról is, ez az elgondolás megalapozza bizalmunkat az Ő bölcsességében és gondoskodásában tervének jövő mozzanatait illetően, értve ezek alatt azoknak a tuláradóan nagy és drága egéreteknek beteljesedését, amely igéretek Benne összpontosultak, ki Bethlehemben születétt.  Az isteni terv nagy ügyeire vonatkozó gondviselés elgondolása hitre hangol bennünket az Urnak ama gondviselő intézkedései iránt is, amelyek népének személyi éslegmagánabb ügyeit érintik. Z. '00-8 R2556:2

Noha nem ismerhetjük el, hogy ez lenne a mi Megváltónk születésc ünneplésének igazi napja, mert erősködnünk kell amellett, hogy az október elseje körül volt.  („Millenniumi Hajnal“ II. köt. 61, 1,) mindazonáltal, mivel a Megváltó nem közölte velünk azt az óhajtasát, hogy születése lnapját megünnepeljük, teljesen mellékes, hogy az a mindenkire oly jelentőségteljes esemény melyik napon ünnepeltetik.  Ehhez az általánosan megült naphoz mi is eléggé alkalmasan ragaszkodhatunk mindenkivel együtt, akiknek szive Isten és a Megváltó iránt való szeretet és magasztalás indulatában van.  Az a szokás, hogy az esztendőnek ezen a táján csekély emléktárgyakat szoktak ajándékozni egymásnak, nekünk is különösen megfelelő.  Isten az ajándékozója minden jó és tökéletes adománynak.  Ő folyton ad és mi folyton kapunk Tőle; de az Ő ajándékai közt a legnagyobb jelentőségü ránk nézve az, hogy Fiát adta nekünk Megváltónkul. Z. '03-457 R3290:4

„Legyetek erősek és igen bátrak.“  Többféle fajtája van a bátorságnak.  Az egyik fajta az önzésből és önbizalomból fakad:  a másik fajta a nyakasságből, amely nem veszi figyelembe a heyzet nehézségeit.  De az a bátorság, amelyet az Ur sürget, s amelynek birtoklására minden lelki israelitának törekednie kell, higgadtan és nyugodtan álapitja meg a megpróbáltatásokat és az ut nehézségeit s mig egyfelől alázatosan belátja a kérdéses esetben való elégtelenségét, másfelől támogatja az Urban való hite,  bizalma az isteni igéretekben, amelyek képessé teszik őt, hogy erős legyen az Urban és az Ő hatalmának erejében. Z. '02-285 R3079:6

Nem a vezetőkbe kell helyeznünk bizalmunkat, hanem az Urba.  Ez nem jelenti azt, hogy most már ne bizzunk a vezetőkben és ne ismerjünk el előljárókat, mert az Urnak az Ő népével való érintkezés – a jelképest és a jelképnek megfelelőt – tárgyaló történelem végig azt mutatja, hogy az Ur előszeretettel használt fel embereket, mint a Maga helyettesseit a tanitásban és népének kegyelemről-kegyelemre és tudásról tudásra vezetésében.  Az itt levonandó tanulság az, hogy az Ur teljesen jogosult a Maga munkájának vezetésére, és amikor bizalommal várjuk az Ő emberi közvetitések által történő vezetését, bizalmunk nem az embereknek, az ő bölcsésségüknek és erejüknek szól, hanem Isten erejének és bölcsességének, amely vezeti őket és általuk minket. Z. '02-284 R3078:5

Gyakran kell könyörögnünk Urunkhoz.  Mesterünkhöz, és Fejünkhöz, hogy mindjobban és jobban áldjon meg bennünket aszerint, amint mi is friss buzgalommal, hittel és örömmel igyekszünk inni az élettapasztalatok patakjából és bölcsességet meriteni abból, amely bölcsesség lassanként előkészit és alkalmassá tesz az Ő szolgálatára és előkészit és alkalmassá tesz bennünket az Ő szolgálatára a jelen időben is és képessé tesz minket az Ő kegyelme által arra hogy az Ő dicséretét hangoztassuk az életnek próbáratevő körülményei és viszontagságai közőtt, dicsérvén Őt testünkben és lelkünkben, amelyek az Övéi.  A patakból iván, hadd tanuljunk a kis madaraktól, amelyek, mikor isznak a patakból, mindig felemelik fejüket, mintegy hálákat adván Istennek.  Mi is folytonosan hálálkodjunk Istennek minden élettapasztalatért, minden tanulságért és minden megpróbáltatásért – és hajtsuk ezeket a mi lelki fejlődésünk szolgálatába. Z. '02-14 R2936:5

Mindenki, aki az Ur népéből való, abban a mértékben, ahogy az Igaszág szolgája óhajt lenni, kell, hogy folytonosan éberséggel kutassa a szolgálatra való alkalmakat és várja, hogy az Ur vezesse és felhasználja őt.  Bárhol pillantjuk meg az Ur és igéje iránti kódolat jeleit, fürgén segitő kezet kell nyujtanunk... Abban is készségeseknek kell lennünk, hogy a kapott áldás szerint éljünk és vallanunk kell, hogy ez az élet legfőbb feladata azokra nézve, akik magukat a királyok Királya szolgálatának szentelték. Z. '02-71 R2965:3

Végig tikintve az isteni gondviselés vezetésén az elmult esztendő folyamán, hadd buzditsa Isten jósága és irgalma Benne való hitünket és bizalmunkat az eljövendő esztendőre vonatkozóan is, Isten valódi gyermekének valódi visszatekintése képessé teszi őt nemcsak a multért való hálaadásra, hanem arra is, hogy feltekintsen és felemelje fejét, elgondolván, hogy megszabaditásunk közelebb van, semmint először gondoltuk; és hogy Ő, aki jó munkát kezdett el bennünk, képes és hajlandó is lesz azt befejezésre juttatni, ha mi továbbra is alávetjük akaratunkat, életünket és mindenünket az Ő bölcsességének és szerető gondviselésének. Z. '00-365 R2738:1

Kedves Atyámfiai, tegyünk egy sereg fogadást arra nézve, hogy mik akarunk lenni, mit akarunk, végezni, elszenvedni az Urral való egyesülésünkben.  Határozzuk elhogy kegyelme által az uj esztendőt eddigi életünk legjobb esztendejévé tesszük,  a legdrágább remények, a leghatalmasabb erőfeszitések esztendejévé és ha az Ur kegyelme velünk lesz, a legnagyobb sikerek esztendejévé is az önfeláldozásban, a világnak és szellemének legyőzésében, önmagunknak és a test vágyainak meghiusitásában, az Elloenfélnek való ellenálásban, az Ur dicsőitésében és népe megáldásában. Z. '99-286 R2551:5